"Az egész nyugati civilizáció spirituális válságban van, mert a jövőképe elhomályosodott" Fotó: Somorjai László
– Hogyan látja, merre tart ma Európa?
– Európa a betegágyán fekszik, mert nem érzi jól magát mostanában, tüsszög, allergiás panaszai vannak, és genynyes mandulagyulladása.
– Mitől?
– A szélsőjobbos, antiszemita bacilusoktól. Bajorországtól kezdve Magyarországon, Franciaországon át Koszovóig és Szlovéniáig. Franciaországban a szocialista párt is megbetegedett, de azt hiszem, ez nem lesz krónikus, mert Le Pen négymillió szavazatos sikere ébresztőként fog hatni a szavazókra. A baloldal sajnos gyenge volt, erőtlen, de ez a megérdemelt veresége be fogja indítani náluk a rakétát. Franciaország Magyarországhoz képest dúsgazdag állam, és hogy úgy mondjam, a luxusba betegedett bele. De meg vagyok győződve arról, hogy a júniusi nemzetgyűlési választásokon ez a húsz százalék nagyon le fog apadni. Talán a felére is.
– Ezt mire alapozza?
– Azoknak a csalódott kommunistáknak és szocialistáknak egy része szavazott most Le Penre, akik változást akartak, de az ehhez szükséges erőt nem érezték se Jospinben, se Chiracban. De már aznap este – miután az eredmény kiderült – nagyon sokan megbánták a szavazatukat. Sokan Le Penre adott szavazatukkal tiltakozni akartak a túlságosan konzervatív és túlságosan ultra-
liberális politika ellen.
– A legtöbb európai kormány a közel-keleti konfliktusban Izrael ellen foglal állást. Ezt minek tudja be? Ez is az imént említett betegség egyik mellékhatása?
– Mindenképpen. Külügyminiszterünk, akit most le fognak váltani, állandóan azt reklamálta Bushnál, hogy miért nem lép fel Izrael ellen. Az európai politikusok nevetségessé teszik magukat azzal, hogy egyetlen dolog aggasztja őket a Közel-Keleten, éspedig, hogy Amerika antiiraki politikája miatt országuk "petróleum-ellátása" akadályba ütközhet. Furcsa számomra, hogy a francia baloldal nagy része is Izrael-ellenes; sok fiatal zsidó entellektüel van köztük, akik jobban bíznak bin Ladenben, mint Saronban. Európa elvi meggyőződése, hogy a palesztinoknak van igazuk. Szerencsére ezeknek a politikai erőknek egyelőre nincs hatalmuk arra, hogy ennek a meggyőződésüknek érvényt is szerezzenek. Félreértés ne essék, én sem vagyok feltétlen barátja a Saron-féle politikának, de hogyan lehetne azzal az Arafattal szimpatizálni, akinek a felesége éppen a napokban jelentette ki, ő is szívesen lenne öngyilkos merénylő, ha egy Tel Aviv-i kávéházban felrobbanthatná magát? Különben közel-keleti kérdésekben a Hetek állásfoglalásait nagyon tisztességesnek és okosnak tartom.
– Hogyan értékeli a magyarországi választásokat?
– Hála Istennek, Magyarország jó példával járt elöl. Már nincs komoly veszély szélsőjobbról, viszont mivel Orbán a Fideszbe énekelte a MIÉP egy részét, az a kérdés, nem lesz-e ettől a jobboldalnak hányingere. Ha Orbán mérsékeltebb akar majd lenni, nem biztos, hogy MIÉP-es belső ellenzéke ezt hagyja. Ma még nyitott kérdés, hogy Kövér Lászlót, Bayer Zsoltot, Lovas Istvánt el akarja-e zavarni maga mellől, vagy sem. Nem tagadom, annak idején bíztam a Fidesz dinamizmusában, fiatalságában, műveltségében. És óriási csalódásként éltem meg azt, ahová jutottak. Ma sem értem, mi vitte őket a szélsőjobbhoz. Ami engem aggaszt, az a szinte misztikus ég, amit megnyílni láttam, amikor a Duna Televízióban a Fidesz-nagygyűlés fiataljait néztem. Fanatikusan lelkesednek egy olyan programért, amiben nem látom biztosítva Magyarország jövőjét. Nyugtalanít, hogy lelkesíti a fiatalokat ez a délibábos, nacionalista, soviniszta, keresztény-nemzeti-népi ideológia, ami az országot balkanizálhatja.
Az egész nyugati civilizáció spirituális válságban van, mert a jövőképe elhomályosodott. A fiatal generációknak nem tudunk olyan eszményeket adni, amelyek megértetik velük, hogy életüknek célja van és értelme. Keserves dolog ez, amellyel én is küszködök.
– Mit vár a következő évektől?
– Hol?
– Mondjuk Magyarországon.
– Szeretném hinni, hogy a józan ész, a realitásérzék s az emberi jó fölülkerekedik a pillanatnyi őrületeken. Tudja, én örök optimista vagyok, amire már jó sokszor ráfáztam. Egyszer mondtam Orbán Viktornak, amikor találkoztunk, hogy szeretem az ambiciózus fiatalembereket, ha tehetségesek, és ha ezzel az embereket szolgálják. És remélem – mondtam neki –, hogy ez az ambíció olyan államférfiként írja be majd nevét a magyar történelembe, mint a demokrácia felvirágoztatója. Erre azt mondta, ő is ezt akarja. Tudja, én még mindig nem mondtam le arról, hogy egyszer ezt az ígéretét be is fogja váltani.
2002. 04. 26. (VI/17)
