hetilap

Az Egyesült Államokból érkező Nobel-díjasokat tárt karokkal várják. "Vörös szőnyegen sétálhatnak be" – ígéri Schily, sem német tudásukat nem kell bizonyítaniuk, sem azt, hogy rendelkeznek munkahellyel. Addig maradnak, ameddig akarnak. Ebbe a csoportba tartoznak például a mérnökök, tudósok, informatikusok, matematikusok. "Zöld kártyát" kapnak azok, akiknek képesítése az úgynevezett keresett szakmák közé tartozik. Külföldiek számára a munkáltató azonban csak abban az esetben hirdetheti meg az állást, ha a kívánt munkakör elvégzésére a hazai piacon nem talált megfelelő munkaerőt. Igényét ekkor jelezheti az idegenrendészetnek, illetve a munkaügyi hivatalnak. A többi jelentkezőt pontrendszer alapján választják ki. A válogatásnál a jó iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat éppúgy számít, mint a német nyelvtudás, illetve, hogy a jelentkező az Európai Unióhoz csatlakozó országból érkezik-e? 

Ez utóbbi lényeges különbséget jelent az ötvenes-hatvanas évekbeli (olasz, spanyol, török, jugoszláv) bevándorlókhoz képest, velük szemben ugyanis ilyenfajta feltételeket még nem szabtak. A mostani jelentkezőknek mind a német nyelvet, mind pedig a német jogrendszert jól kell ismerniük. A korábbiakra inkább az ipar területén volt szükség, a most érkezőket a szolgáltatási szektorba várják. A "színes pontrendszerben" azt is igazolnia kell a pályázónak, hogy életfeltételei biztosítottak Németországban. A kvótát ebben a csoportban egyelőre alacsonyan állapítanák meg. Különbséget tennének továbbá azok között, akik vissza akarnak térni hazájukba, illetve akiknek ez nem áll módjukban. Az utóbbiak ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnának. Az eddig érvényben lévő "tűrés" jogi kategóriát ezáltal megszűntetnék. 

Schily háromfajta elbírálást tervez a külföldiekkel szemben: az első esetben a bevándorló érdekeit tartanák szem előtt, a második esetben a német munkaerőpiac helyi igényei volnának mérvadóak, a harmadik csoportba a klasszikus értelemben vett menekülteket sorolja. 

A magas szakmai képesítésűek 18 éves korig hozhatják magukkal gyermekeiket, amenynyiben azok velük együtt érkeznek. A többi esetben tizenkettő évben állapították meg a gyermekek felső korhatárát. Ők azonban később német társaikkal egyenlő esélyekkel pályázhatnak meg állásokat. Külföldi hallgatók németországi tanulmányaik elvégzése után egyéves tartózkodási engedélyt kapnának, hogy szétnézhessenek a munkaerőpiacon. A magas iskolai végzettségűek rögtön állandó tartózkodási engedélyt kapnának. 

Az ideiglenes tartózkodási engedélyt később minden olyan személynek megadnák, akinek költségeit átvállalják a nemzetközi tevékenységgel foglalkozó testületek. Ez vonatkozik például az egyházi menedékjogot kérőkre is. A Pro Asyl menekültsegítő szervezet, valamint az Amnesty International kifogásolta, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik a nem állami üldözöttekkel, s követelte a rendkívüli méltánylást igénylő esetek szabályozását. Azok a menekültek, akik az egyházaknál keresnek védelmet, abban az esetben maradhatnak Németországban, ha az egyház átvállalja költségeiket. 

Az új bevándorlási törvénnyel Schily a menedékjogi kérelmeket is szabályozni kívánja. Ludwig Stiegler, az SPD frakcióvezető-helyettese szerint abban mindannyian egyetértenek, hogy el kell törölni a már szinte átláthatatlanul sokféle tartózkodási jogcímet. A jövőben csak kétféle engedélyt adnának ki: ideiglenes és hosszú távra szóló tartózkodási engedélyt. A már érvényben lévő menekült tartózkodási engedélyek érvényességét két évben határoznák meg, majd háromévente újra megvizsgálnák azok jogszerűségét.

A munkavállalási és tartózkodási engedélyeket a jövőben egy helyen adnák ki. A bevándorlási ügyekkel foglalkozó új állami hivatal évente vizsgálná meg, szükség van-e azokra a bevándorlókra, akiket a pontrendszer alapján válogattak ki, de még nincs munkahelyük. 

Burkhard Hirsch, a Szabad Demokrata Párt (FDP) politikusa szerint a törvénytervezet megnehezíti a családtagok kivándorlását, így megakadályozza, hogy adott esetben valóban azok jöjjenek, akiket várnának. Nem érti, miért épp egy szociáldemokrata belügyminiszter kételkedik abban, hogy a 12 évnél idősebb gyerekek megfelelően integrálódnának a társadalomba. Schily legfeljebb a 16 éves gyerekek beutazását engedélyezné akkor, ha azok a családdal együtt érkeznének. Annak a családapának tehát, aki először csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kap, nincs lehetősége arra, hogy mérlegelje, van-e értelme annak, hogy teljes családját kiköltöztesse, gyerekeit azonnal új iskolába írassa, anélkül, hogy tudná, kap-e később hosszú távú tartózkodási engedélyt. A Németországban született vagy ott felnőtt gyerekeknek mindenképp biztosítani kellene a tartózkodást, "hiszen ők a mi társadalmunk gyermekei is" – mondja Hirsch. 

A szintén ellenzéki kereszténydemokrata és keresztényszocialista párt – az Unio – (CDU/CSU) a jelenlegi formában szintén "teljesen elfogadhatatlannak" tartotta a tervezetet. Elsősorban azt kifogásolták, hogy a felmerülő kiadások nem szerepelnek a költségvetésben. Szeretnék továbbá, ha a külföldiek kiválasztásában és mindenek előtt számuk meghatározásában a tartományoknak nagyobb beleszólása lenne. Attól tartanak, hogy kizárólag a munkaügyi hivataloknak lesz joguk dönteni. Hiányolták a bevándorlók számának korlátozására vonatkozó intézkedést is. Cornelia Pieper, az FDP főtitkára az Unio ezen kifogásai mögött csak választási kampányfogást lát. (Németországban 2002-ben lesznek választások.) Az FDP még az SPD-nél is több beutazónak akarja biztosítani a lehetőséget. Mint mondja, nemcsak akadémikusokra van szükség; munkaerőhiány van a vendéglátás, a fém- és villamosipar területén, de például ápolókat is nagy számban várnak. Javasolták, hogy ne csak a nagyvállalatok profitáljanak a bevándorlásból, hanem a kézművesek, középvállalkozók is. Azokat a vállalatokat azonban, amelyek illegálisan alkalmaznak külföldieket, a jövőben kizárnák a nyilvános pályázásokból. Az integrációra a liberálisok pedig sokkal több pénzt és figyelmet fordítanának, mint korábban. Igencsak meglepő azonban, hogy épp a Bajor vidéki Unio aggódik leginkább az országba érkező külföldiek miatt, annak ellenére, hogy München az egyik olyan város, ahonnan már szinte krónikus munkaerőhiányt jelentettek. 

A törvényt illetően egy dologban mindenesetre megegyeznek a vélemények: idén nem valószínű, hogy elkészül a végleges változat.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek