1998. 12. 19.
"A nyugati történelmi egyházak december végét jelölték ki Jézus
születésének megünneplésére. Az ünnepnek bibliai szempontból ugyan nincs értéke,
de magának a történelmi eseménynek, Jézus megszületésének világtörténelmi
jelentősége páratlan. Az sem véletlen, hogy a különböző civilizációkat az élet
és halál, a világosság és sötétség közötti konfliktus, változások különösen
december végén foglalkoztatták leginkább, amikor a sötétség térhódítása a
nappal ellenében megállt, és elkezdődött a fény fokozatos növekedése, a
sötétség visszaszorulása.
A fizikai fény és sötétség egymáshoz való viszonyának változásai az ókori
világnézetben olyan külső jelenségek voltak csupán, amelyek mögött az életnek és
a halálnak, valamint a jó és a gonosz erőinek egymással szembeni kozmikus küzdelme
állt. A világosság időtartamának növekedését pozitív jelnek értékelték a
természeti vallások is, s erre épült az életbe vetett optimizmusuk, amely szerint az
életet a halál, a világosságot a sötétség nem képes legyőzni.
A bibliai világnézetben a világosság és a sötétség szintén nemcsak fizikai, hanem
szellemi, erkölcsi realitásként is szerepel, sőt az utóbbit valóságosabbnak
minősíti, mert állítása szerint ebből származik a látható világosság és a
sötétség. A modern természetfilozófiai elképzelésekkel szemben a Szentírás a
világot egy személy értelmes művének tulajdonítja, amely nem önmagától lett,
jellemzői, törvényszerűségei alá vannak vetve a Teremtő terveinek, képességeinek,
aki mint abszolút törvényadó személy bármikor képes lenne a természet folyamatait
más módon is levezényelni, és ezáltal a régit megszüntetni, helyére pedig új
természeti törvényszerűségeket alkotni. A Biblia a világosságot az élethez
hasonlóan örök, időtálló realitásként, a sötétséget – halált – pedig a
világ időleges adottságaként, állapotaként nyilatkoztatja ki."
(Németh Sándor ünnepi írása:
A világosság és az élet
ünnepe)