George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt monumentális
szobra. Nem a véletlen műve Fotó: MTI
A tudomány káprázatos fejlődése azonban kétél? fegyver, amely magára a
tudományra is visszaüthet. Az emberiség egy jelentős része, jóllehet csodálja a
tudomány eredményeit, saját életében annak nem áldásait, hanem hátrányait
érzékeli (gondoljunk csak a modern fegyverrendszerek pusztításaira, a
környezetrombolásra, a természet általános visszaszorítására a hatalom mindenkori
birtokosainak rövidtávú haszna érdekében). Ez a tudomány iránti érdektelenséghez,
vagy éppen tudományellenességhez vezethet. Másrészt jelentős azoknak a száma is,
akik olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány
nem illetékes. Ez felveti a tudomány művelőinek azt a felelősségét, hogy
fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a tudomány fogalomkörének, saját
kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.
Az egyik legizgalmasabb határfelület a tudomány és a hit, mint két különböző
realitás között húzódik. A tudomány és a hit kölcsönös kapcsolatainak
felderítéséhez – feltételezve, hogy léteznek ilyenek – mindenekelőtt a tudomány
és a hit fogalmából kell kiindulnunk.
A tudomány szerepének felértékelődése sokakban azt a meggyőződést erősíti meg,
hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz. Heller Ágnes neves
filozófus szerint a tudomány már ma is teljes világmagyarázatra tart igényt a
vallás helyett, abban az értelemben, hogy "a modern világ nem tudja magát
reprodukálni tudomány nélkül, ahogy képes magát reprodukálni vallás nélkül. A
modern világban sok kultúra és vallás él együtt és egymás mellett. Bombay, Sanghaj
és Budapest iskoláiban más és más vallást tanítanak, ha tanítanak vallást
egyáltalán. De mindenütt ugyanazt a fizikát és matematikát tanítják, és valóban
mindenütt tanítják."
Mi a tudomány?
1998. 08. 29. (II/34)
