Interjú Tamás Ervinnel, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesével
Ezt a forgatókönyvet nem mi írtuk
1998. 08. 29.
– Mi a véleménye Deutsch Tamás televízióban elhangzott kijelentéséről,
miszerint logikai párhuzamokat vél felfedezni az őáltala ismert, fideszes
politikusokat érintő titkosszolgálati jelentés és a Népszabadság fideszes
cégekről szóló cikkeinek logikája között?– Elég sok leleplező anyag született a világban úgy, hogy emberek kaptak,
láttak, hallottak valamit, csak éppen igazolni kell tudni a tényeket. Ha valaki a
tényeket nem tudja igazolni, ott kezdődnek a nagy problémák. Ez az egyik. A másik:
zavaros logika, hogy egy zárójeles megjegyzésből, melyben az szerepel: "sajtó",
azt a következtetést vonják le, hogy a sajtó a nemzetbiztonság hálójában van.
Ráadásul egyetlen anyagban sem használtuk, hogy "Fidesz-cégek", hanem azt írtuk,
hogy Fidesz-közeli, Fideszhez közelálló stb.
De beszéljünk inkább két másik dologról. Az egyik: határozottan állítom, hogy
semmilyen anyagot nem kaptunk, és nincs birtokunkban semmilyen ilyen jelleg? anyag. Mi a
mindenki által hozzáférhető adatokból dolgoztunk, azokból, amelyekből a többi
újság már korábban is dolgozott. Sőt, többen megelőztek minket, hiszen ők már
évekkel előbb is közöltek ilyen cikkeket, például a Heti Világgazdaságban, a
Világgazdaságban, a Magyar Hírlapban, a Népszavában. Mi is a cégnyilvántartásból
vettük a neveket, és megpróbáltuk ellenőrizni, hogy ki a szóban forgó szerb vagy
horvát állampolgár, nincs másról szó. Másrészt mi számtalanszor kértük a Fidesz
vezetőit, hogy nyilatkozzanak ezügyben, és cáfolják meg, ha nem érintettek abban. Az
ő birtokukban nyilván vannak mérlegek, elszámolások, adóelszámolások,
ÁFA-visszafizetések stb. Nálunk ilyenek nincsenek. Mi az összes dokumentumot, ami
nálunk volt, átadtuk a BRFK gazdaságvédelmi osztályának. – Többen úgy vélik – ahogyan lapunknak Bauer Tamás szabaddemokrata politikus
nyilatkozta is –, hogy az egész botrány stílusa nagyon emlékeztet az 1994 előtti
időszakra, az úgynevezett politikai hidegháborúra, amely már akkor is eléggé
megmérgezte a magyar közéletet. Beszélhetünk-e valóban hidegháborúról, amely
begyűrűzik a sajtó területére is?– Deutsch Tamással ellentétben nem szeretek hipotéziseket és logikai hidakat
építeni. Tényeket szeretek látni. Másrészt a Népszabadságnak semmiféle olyan
szándéka nem volt a cikksorozat elkezdésekor, hogy a politika felső régióiban
botrányt idézzen elő. Hogyha egy olyan szervezet élére, mint az APEH, amelyik – azt
hiszem – az egyik legfontosabb, a privát világot átölelő szervezet, kineveznek egy
illetőt, akkor oda egy olyan feddhetetlen, a vállalkozásoktól fényévnyire lévő
embert kell tenni, akinek a szerepe, előélete olyan neutrális, olyan fehér, mint a
sirálynak a tolla. Mi ezt nem így találtuk, megjegyzem, több lap sem találta így.– Mindenesetre nagy politikai vihar támadt a cikksorozatuk körül.– A Xénia-láz körül is nagy volt a vihar. De nem mondták azt, hogy mi a
titkosszolgálattal összefonódva a szocialista párt megbuktatására szövetkeztünk.
Pedig az a választások előtt volt pár hónappal. Emlékszik?– Igen, emlékszem. Ettől függetlenül a jobboldali politikusok igen érzékenyen
nyilatkoztak...– Nézze, én csak azon csodálkozom, hogy a tényekre nem tényekkel válaszolnak.
Ez a szakma íratlan szabályaihoz tartozik. És azt megint aláhúznám, hogy amennyiben
őket figyelték a választások előtt, azt mi a legmesszebbmenőkig elítéljük. Mi ezt
nem tudjuk, de amennyiben ez valóban így van, akkor ez valami borzasztó.
Azt nem értjük, hogyha ez így van, akkor ezek a dolgok miért nem kerültek elő eddig.
Az én számomra ez a forgatókönyv nem úgy született, hogy valahol, valakik a kormány
megbuktatására szövetkeztek, hanem ez a forgatókönyv akkor kezdődött, amikor
Simicskát jelölték az APEH élére. Ezt a forgatókönyvet nem mi írtuk, ezt a
felelős magyar kormány írta. Az újság meg reagál rá, ahogyan a világ bármely
pontján reagálna.
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.