Sokszor hallottuk a mondást, miszerint mindenkinek a legfőbb ellensége önmaga. Gyakran előfordul, hogy olyan korlátokba ütközünk életünk folyamán, melyeket nem külső tényezők okoznak, hanem kizárólag saját magunk. Ez abból ered, hogy minden embernek sajátos lelki alkata, temperamentuma van, amely végigkíséri egész életében – egyik fő feladatunk, hogy ezt jó irányba formáljuk.
Hallesby könyvében arra bátorít minket, hogy ne akarjunk teljesen megszabadulni alaptulajdonságainktól, inkább próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Igaz, erre nehéz hatékony eszközt találni, és sok küzdelemmel és kudarccal járhat. Élete folyamán azonban minden ember rájön, hogy ezt a harcot nem kerülheti el. Ilyenkor könnyű abba a hibába esni, hogy teljesen szeretnénk megváltoztatni személyiségünket.
De ez rosszul is elsülhet, ugyanis ennek eredménye sokszor egy eltorzult karakter, és a temperamentum elvesztése. Kialakulhat egy új jellem, amely nem a sajátunk, és nélkülözi azokat a tulajdonságokat, amelyektől személyünk egyedi és eredeti volt. Emiatt természetellenessé és merevvé válik, hasonlóvá egy megnyirbált szárnyú madárhoz. Az ilyen emberek állandó kényszer alatt élnek, nem tudnak felszabadultan viselkedni, mert félnek megmutatni valódi természetüket. Ez nem helyes! Ne akarjunk más személyeket utánozni! Kizárólag azoknak a hajlamoknak a megváltoztatására kell törekednünk, melyek károsak a magunk vagy embertársaink számára.
2016. 02. 26. (XX/08)
