A görögdinnye a tökfélék családjába tartozik az uborkával, cukkinivel és tökkel együtt – habár édes íze miatt sokan gyümölcsnek tartják. Egylaki, földön kúszó szárú növény. Szárai vékonyak, barázdásak és szögletesek, akár 1,5–5 méter hosszúak is lehetnek. Melegigényes, fagyérzékeny növény, az árnyékot és a félárnyékot rosszul tűri. Rendkívül erős, fejlett gyökérrendszere van, az 1–3 méter hosszú gyökerek addig kúsznak a föld alatt, ameddig vizet nem találnak. Az étkezési célra termesztett dinnyének több mint ötszáz fajtája ismeretes. A héja lehet zöld – egyszínű vagy csíkos –, de létezik fekete héjú is, amely a világ legdrágább dinnyefajtája. Alakja szerint lehet gömbölyű, hosszúkás és kocka formájú. Az utóbbit egyébként japán kutatók kísérletezték ki, hogy a dinnyék ne guruljanak el, s kisebb helyen elférjenek. A görögdinnye húsa általában piros, azonban egyre nagyobb teret hódít a sárga bélű fajta is.
Magyarországon a kedvező éghajlati adottságok miatt az egész országban termesztik a görögdinnyét. A legfőbb termőtájak közé tartozik Békés, Heves, Szabolcs, Baranya megye és a Jászság. Az ízletes hazai görögdinnye csak július elején jelenik meg a piacokon. A májusban beszerezhető dinnye még külföldről származik. A görögdinnye eredetét tekintve valószínűleg Afrikából került hozzánk. A 9. században Indiába, míg a 10. században Kínába jutott el, s a 13. században megjelent Dél-Európában is.
A görögdinnye 100 grammja 29 kalóriát, 6,5 gramm szénhidrátot tartalmaz, amely gyorsan felszívódó gyümölcscukor és szőlőcukor. Vitaminok és ásványi anyagok tekintetében kiemelendő, hogy 40 μg B1-vitamint, 20 μg B2-vitamint, 0,70 mg pantoténsavat, 2,2 μg folsavat, 4,9 mg nátriumot, 147 mg káliumot és 15 mg magnéziumot tartalmaz. A 91,5 százalékos víztartalmának köszönhetően kiváló szomjoltó a nyári melegben, ezenkívül a teltségérzetet növelő hatása miatt jól beilleszthető a fogyókúrába is.