A közelmúltbeli bangladesi gyártüzek és a Dakkában összeomlott gyárépület vitathatatlanul rámutattak arra, milyen körülmények között és milyen áron dolgoznak a bangladesi textilipar rabszolgái. Arról azonban kevés szó esik, hogy a gyermekmunkára kényszerülő utcagyerekek milyen nehézségekkel néznek szembe, ha takarékoskodni szeretnének keresetükkel.
A világon Bangladesben a legolcsóbb a textilipari munkaerő, aminek következtében az ország várhatóan a világ legnagyobb textilexportőre lesz a következő hét éven belül. A beszerzési árakat keményen lealkudó Európa is cinkos a bérek mesterségesen alacsonyan tartásában. A gazdaságilag legelmaradottabb országokra érvényes uniós szabályozás, az „Everything but Arms” (EBA, azaz „Fegyverek kivételével minden”) értelmében a fejletlen országokból érkező valamennyi importtermék vámmentességet élvez, amivel az EU a visszamaradott országok exportját és gazdaságát kívánja fellendíteni.
A gyermekmunka, a gyermekek kizsákmányolása globalizált világunk egyik legkomolyabb problémája. Ma már több mint húsz egyezmény és számos szervezet létezik ennek felszámolására, a feladat azonban összetett. Sok család számára a gyermekeik dolgoztatása elengedhetetlen a megélhetéshez, ugyanis csak ez jelenti számukra az alternatívát az élelmiszer szeméttelepen való felkutatásával szemben. A munka miatt kieső oktatás hiánya és a robot terhe mindenhol a gyermekek egészségügyi és mentális fejlődése kárára megy, így a nyomor újratermeli önmagát. Banglades is ebben a cipőben jár.
2014. 06. 13. (XVIII/24)
