A nyugdíjba vonulás után a kiadások azonban nem csökkennek ugyanilyen mértékben, így mára megkérdőjelezhetetlenné vált az aktív években szükséges előtakarékosság fontossága, a nyugdíjas évek életszínvonalát biztosító anyagi fedezet megteremtése érdekében. A magyar nyugdíjrendszer fénykora 1965 és 1980 között volt. Ebben az időszakban volt aktív a legtöbb „Ratkó-gyerek”, és a nyugdíjba vonulók első nyugdíja – ha elég hosszú volt a munkaviszonyuk – lényegében az utolsó keresetükkel egyezett meg.
A magyarországi nyugdíjrendszer a rendszerváltozás óta jelentősen átalakult. Az állam az aktív dolgozóktól levont nyugdíjjárulékból fedezi a mindenkori nyugdíjasok támogatását. Ez az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer. Mára egyértelművé vált, hogy az állam a mai aktív korosztályt nyugdíjas korában nem fogja tudni eltartani. Egyes vélemények szerint a ma aktív 30–40-es korosztály a – remélhetőleg akkor is – 65 éves nyugdíjkorhatár után az addigi bevételeinek csak 20-30 százalékára számíthat.(Itt külön érdemes kiemelni azt a minimálbér után járulékot fizető vállalkozói réteget, akik szinte semmit nem fizetnek be az állami rendszerbe, így ők még kevesebb nyugdíjat kapnak.)
Tehát az addigi bevételük átlagosan 70-80 százalékát biztosító egzisztenciát saját maguknak kell felépíteniük.
Mi történhet, ha Ön ezt nem építette fel?
Radikális életminőség-változás!
2014. 05. 23. (XVIII/21)
