Az említett felmérés kimutatta, hogy az amerikai protestáns vezető lelkészek 18 százaléka mondta a felmérés során, hogy az elmúlt évben öngyilkosságon vagy önártalmon is járt az esze, amelynek az egyik oka az elburjánzó magányosság a lekészek körében. Körülük ugyanis 47 százalék úgy felelt, hogy magányosnak vagy elszigeteltnek érzi magát – derül ki a Barna kutatási anyagából.

A felmérés tartalmazott azonban egy kis jó hírt is: az érintett lelkészek 18 százalékának a döntő többsége azt is mondta, hogy ezek a gondolatok inkább csak futó vagy elszigetelt gondolatok voltak. Ennek ellenére  az eredmények egy olyan komoly szükségletre világítanak rá, mely gyakran marad észrevétlen a gyülekezetekben. 

„Megdöbbentő és kijózanító ez a statisztika”

- nyilatkozta Joe Jensen egykori lelkész, aki a Barna egyik vezető alelnöke, aki szerint az egyháztagok sokszor nem is veszik észre, hogy lelkipásztoruk magányos, aminek az egyik oka, hogy míg a hívők következetesen a lelkipásztor prédikációiból tudnak meríteni, addig a lelkészeknek gyakran hiányzik a támogatás.

„Azt gondolhatjuk, hogy mi, lelkészek csak azért, mert emberek között vagyunk, (szoros) kapcsolatba kerülünk az emberekkel” - mondta. „Úgy hiszem, hogy sok lelkipásztor a lelkészi munkát végzve a munka természete miatt nem profitál a közösségből, amelyet pásztorol.”

„Mi történik (tehát), ha nem kötődsz olyan mélyen a közösséghez vagy a barátokhoz, és nem kapsz megbízható tanácsot egy szakembertől vagy egy közeli mentortól? Ez (ugyanis) elkerülhetetlen, hiszen ők is emberek, és néha megfeledkezünk róla, hogy a lelkészek is emberek, akik ugyanazokat a nehézségeket élik át, mint mi. Tehát elszigeteltté válnak, magányosak lesznek a munkájuk jellege miatt, (és) a lelkészként velük szemben támasztott elvárások miatt, melyek nyomán úgy érzik, hogy mindig a csúcson kell lenniük, hogy az életük rendben legyen. Így aztán az történik, hogy visszavonulnak. Visszavonulnak, mert érzik az elvárások nyomását” – magyarázta.

„Amit látunk, az egyfajta lefelé tartó, ördögi spirál, és ez az, ami szerintem végül oda vezet, hogy a lelkészek úgy érzik, ki akarnak szállni és feladni a szolgálatot, és ami még rosszabb, egyes lelkészek úgy érzik, az életből akarnak kiszállni és feladni” – mondta Jensen, aki szerint Krisztus testének, az egyháznak alapvető változásra van szüksége abban a tekintetben, hogy mitől tartanak egy lelkészt sikeresnek. „Az elvárások, melyeket a siker (…) hajszolása miatt fogalmaznak meg, azt idézik elő, hogy a siker külső megnyilvánulásaira fognak törekedni, és néha ezzel veszélyeztetik a belső, lelki egészségüket” - mondta Jensen.

„Tényleg oda kell figyelnünk arra, hogy ’hé, vének és egyházi vezetők - hogyan tudnátok hatékonyabban vezetni a lelkipásztorotokat a holisztikusabb egészség felé?’”

Szerinte hasonlóképpen, az egyházi költségvetéseknek is nagy hangsúlyt kellene fektetniük a lelkipásztori gondozásra.

„Nem fogok csak úgy megnyílni a gyülekezetemnek, (és beszámolni) a legmélyebb, legsötétebb problémáimról, titkaimról és küzdelmeimről, de tudom, hogy van egy csomó lelkész az öt négyzetkilométeres vagy tíz négyzetkilométeres körzetemben, akik megértik, min megyek keresztül” – mondta a kutató. „Így más lelkészekkel együtt elkezdhetünk egymásba kapaszkodni a karjainkkal a magunk városaiban és közösségeinkben – van (ugyanis) egy nagyszerű támogató rendszer, ahol leülhetek kávézni egy-egy lelkésztársammal (…), és tudom, hogy ő megérti, hogy min megyek keresztül, mert ők is keresztülmennek rajta."

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot! Krízishelyzetben lévő gyermek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon, vagy online chat-en!

(Cross Walk)