Az olimpia egyik legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a rögbi döntőjében az Új-Zéland–Fiji mérkőzés előtt felcsendült a miniállam himnusza, amit a játékosok szinte egytől-egyik zokogva hallgattak végig

Az érzelmek mögött azonban nagyon kemény féléves időszak áll. A legutóbbi olimpiai bajnok rögbi válogatott tagjai még áprilisban, az egyre terjedő koronavírusjárvány miatt döntöttek úgy, hogy Ausztráliába utaznak egy hétnapos összetartásra, ahol azonban a pandémia közbeszólt, így a játékosok azóta sem térhettek haza, mert az új korlátozások miatt a visszaútra már nem volt lehetőség. A válogatott tagjai hónapokra elszakadtak a családtagjaiktól.

Egy ponton a helyzet olyan feszültséget eredményezett a csapaton belül, hogy a játékosok egy része a karantént vállalva is haza akart utazni. A csapat edzője, Gareth Baber azonban sikerrel tudta kezelni a felfokozott indulatokat:

„Elegük lett és menni akartak. Kész voltak kilépni a karanténból és hazautazni. Egy olyan pillanat volt, amikor edzőként azt kellett mondanom, ha most elmentek, végünk, nem lehetünk ott az olimpián.” - fogalmazott. 

A játékosok hallgattak edzőjükre, aki nem győzte dicsérni kitartásukat és mentális erejüket:

„Minden tiszteletem az övék, hiszen mire hazatérhetnek és lejár a karantén, már több mint 20 hete nem láthatták a családjukat.”

A BBC cikkéből kiderül, hogy nem csupán a családjuktól való elszakadás volt az egyetlen nehézség a válogatott körül, ugyanis az ausztrál hatóságok felfüggesztették a polgári repülést, ami még a Tokióba való eljutást is közel lehetetlenné tette.  A csapatnak végül egy tehergépen fagyasztott halak között utazva sikerült eljutnia az olimpia helyszínére.

A történtek tükrében nem véletlen, hogy a játékosok a mérkőzést megelőző himnusz alatt teljesen elérzékenyültek.

Az olimpiai-döntő során azonban félretették értelmeiket és magabiztosan gyűjtötték be a mini állam történetének második olimpiai aranyát. Öt évvel ezelőtt, Rióban is a rögbi válogatott szállította a Fidzsi-szigetek első történelmi sikerét.

A lefújást követően a Fiji rögbiválogatott játékosai térdrerogyva elkezdtek imádkozni és zokogni. Nem sokkal később pedig körbe álltak és himnuszokat énekeltek. Az éremátadás során minden egyes játékos, amikor megkapta az aranyérmét, letérdelt és hálát adott.

Az, hogy büszkévé tehették az apró szigetországot, mindent megért a játékosoknak és edzőjüknek egyaránt.

„Ez a kis ország bőven az anyagi lehetőségein túl teljesített. A fidzsi emberek büszkék lehetnek arra, amit a világ színpandán elért a csapatuk. Leginkább az motivált minket, hogy büszkévé tegyük a nemzetet és felemelő pillanatot nyújtsunk az otthoniaknak. Az győzelem alapja az volt, hogy a csapat ugyanúgy játszott, ahogy otthon a falvakban és strandokon” – jelentette ki az olimpiai-bajnok csapat edzője.

(BBC/Eurosport/Hetek)