Ebben a kontextusban az orosz–ukrán háború közvetlen szomszédságában fekvő Románia geostratégiai szempontból kulcsszereplővé vált. Annál is inkább, mert egy ásványkincsekben, ritkaföldfémkészletben, természeti kincsekben, gáz- és kőolajlelőhelyekben gazdag földterületről beszélünk. A Kárpátok hegyvonulatának kétharmada itt helyezkedik el, a Duna hosszának majdnem a fele Románián halad át. Nem is beszélve a 190 kilométer tengeri kapcsolatról, ahol a konstancai mélytengeri kikötő bármilyen hajókonstrukciót alkalmas befogadni. Ebből is adódik az európai nagyhatalmak országunk iránt való érdeklődése, mint ahogyan az Egyesült Államok katonai érdekeltsége is.
Az Unió, amely a globalizáció elvei mentén igyekszik nagyhatalmi törekvéseit véghez vinni, kivetette a hálóját Romániára is. A két második fordulóba jutott személy mögött két világpolitikai irányvonal húzódik meg, amely önmagában nem kuriózum, de a korunkban zajló világrendváltás és a Szentírás tükrében értelmezendő korszaklezáró események kontextusában felbecsülhetetlen jelentőségű. Merem kockáztatni, olyan szinten, hogyha most hibázik az ország az elnökválasztás során, elképzelhető, hogy visszaútra lehetőséget már nem fog felkínálni a történelem. A demokrácia, amely a néphatalmat jelenti, számos esetben tartalmától megfosztott, manipulációra használt kifejezéssé vált, mint ahogyan sokszor ma már a demokratikus szabad választások fogalma is.
Számunkra a globalizmus egy Brüsszelbe centralizált hatalmat jelent, amely diktátumokon keresztül utasítja majd a román törvényhozást, politikát és a végrehajtó hatósági, jogi és erőszakszervezeteket.
2025.05.16. (XXIX/20)
