A főáramú médiaplatformok sokasága ne tévesszen meg senkit. Az elmúlt évtizedekben ugyanis példátlan központosítás ment végbe a tájékoztatásban, amit csak részben és nagyon töredezetten tudott ellensúlyozni a közösségi média által megteremtett új megszólalási lehetőség. Ráadásul ez utóbbi felületeket is olyan óriáscégek biztosítják és felügyelik, amelyek maguk is a globális médiaelit részei.
„Aki a médiát uralja, az kontrollálja a tömegek gondolkodását” – a Doors együttes néhai legendás frontembere, Jim Morrison állapította ezt meg, még a hatvanas években, és az eltelt idő csak megerősítette ennek a mondásnak az érvényességét. A PBS amerikai közmédia vállalat által készített tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Államokban a médiakonglomeráció tendenciája folyamatos volt. Már 1983-ban is csupán 50 vállalat irányította az amerikai média nagy részét, beleértve a magazinokat, könyveket, zenét, híradót, újságokat, filmeket, rádiót és televíziót. Ez a szám 1992-re a felére csökkent. 2000-re pedig mindössze hat vállalat tulajdonában volt a legtöbb médium, és ezek közül mára öt uralja az iparágat: A Time Warner, a Disney, a Murdoch-féle News Corporation, a német Bertelsmann és a Viacom. Mivel a piacok gyorsan ágaznak nemzetközi területekre, ez a néhány vállalat – amely a teljes ágazat 90 százalékát birtokolja – egyre inkább felelős azért, hogy milyen információkat osztanak meg világszerte.
Vannak olyan jelentős hírszervezetek is, amelyek nem a „nagy ötös” tulajdonában állnak. A The New York Times a köztulajdonban lévő New York Times Corporation, a The Washington Post a köztulajdonban lévő Washington Post Company, a Chicago Tribune és a Los Angeles Times pedig a Tribune Company tulajdonában van.
2025.04.11. (XXIX/15)
