Egyelőre úgy tűnik, hogy mind a Hezbollah, mind Irán tartózkodik attól, hogy teljes frontot nyisson Izraellel szemben, miközben mind retorikában, mind jelzésértékű katonai akciókkal érzékeltetik azt, hogy ez a helyzet bármikor megváltozhat. A „fekete szombatot”, a Szimchát Tóra ünnepen végrehajtott borzalmas mészárlást követően küszöbönállónak látszott egy regionális háború kirobbanása, ami nyilvánvalóan túlmutatna az izraeli–Hamász konfliktuson, de még a palesztin kérdésen is. Ezért az első hetekben félre is tették a politikusok a „mi lesz majd” kérdését.
Ahogy csökkent az azonnali eszkaláció veszélye és megindult az izraeli szárazföldi invázió, úgy került előtérbe az, hogy ki uralja majd a jövőben a Gázai övezetet. Abban egyetértés mutatkozik Izrael és a nemzetközi közösségnek a zsidó állam önvédelmi jogát elismerő része között, hogy a Hamásznak és a vele szövetségben lévő olyan terrorszervezeteknek, mint az Iszlám Dzsihád a jövőben semmilyen szerepe, sem jelenléte nem lehet az övezetben.
Sajátos módon azzal a Hamász is egyetért, hogy nem céljuk a Gázai övezet kormányzása. Miután a terrorszervezet csúcsvezetőinek többsége nem a gázai alagútrendszerben bujdokol, hanem luxuskörülmények között különböző arab-iszlám országokban él, így az sem meglepő, hogy szabadon nyilatkoznak a világ vezető médiumaiban, ahol nyíltan beszélnek arról, hogy céljuk egyáltalán nem a palesztin lakosság életkörülményeinek javítása, hanem a zsidó állam elpusztítása.
2023.11.10. (XXVII/45)
