Nehéz elválasztani ebben a hangzavarban azt, hogy mik a tények és mi szolgálja a pszichológiai hadviselés céljait. Az orosz propagandát eddig is ismertük, hogy magas szinten áll, most egy hónap alatt megtudhattuk, hogy az ukrán sem marad el ettől hatékonyságban, sőt. De hogy lesz ebből olyan béke, ami súlyos arcvesztés nélkül vállalható a hadban álló feleknek, elsősorban a két elnöknek?
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „az utolsó emberig” kívánja folytatni a harcot az orosz agresszióval szemben, míg Vlagyimir Putyin nem hajlandó leállítani a „különleges katonai műveletet”, amíg az egy hónapja deklarált céljait nem éri el.
A végletes álláspontokat eddig intenzív külső segítséggel sem sikerült közelíteni egymáshoz, pedig Emmanuel Macron nyolc alkalommal beszélt telefonon hosszan Putyinnal, Naftali Bennett pedig Moszkvába is elutazott, hogy közvetítsen. A háború folytatása azonban minden egyes nappal növeli az Ukrajnát ért pusztítást és okoz ma még beláthatatlan károkat Oroszországnak. A békekötés esélye lehet, ha kívülről segítenek elfogadtatni a háborúban álló vezetőkkel, hogy saját nemzetük érdekében kompromisszumokat kell vállalniuk. Vannak józan hangok, realista megoldási javaslatok, amelyekre érdemes lenne hallgatni, hogy elhallgassanak a fegyverek. Mert addig nem marad más, mint amit Radnóti írt 1937-ben a spanyol polgárháborúról: „Ó suhogó, feketeszárnyu háború, szomszédból szálló rémület! Nem vetnek már, nem is aratnak és nincsen ott többé szüret.”
2022.03.25. (XXVI/12)
