„Hágában találkozunk” üzenik a nyugati tüntetők Putyinnak – de ez még nem lefutott meccs.(Fotó: AP / Martin Meissner)
A nagypolitikától mélységesen átitatott nemzetközi jog alapján nem lesz könnyű a háború utáni helyzet megítélése, és főleg nem Putyin személyes elítélése, de kellő nemzetközi nyomás és egységes fellépés meglepetéseket is okozhat.
Egy már fennálló állam további területszerzése különösen a második világháború óta igencsak nehézkes és ritka folyamattá vált a nemzetközi jogban, hiszen a hódítás alapú területszerzést a világégések sokkjában megváltozott jog nem ismeri el többé. Az ENSZ Alapokmánya és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 662. számú határozata is kizárja az ilyen alapon történő területszerzést. (Ez okoz mai napig nagy fejtörést például Izrael államának az 1967-es háborúban megszerzett területek, köztük Jeruzsálem kapcsán.)
Mivel tehát a hódítás kizárt, a területátruházáson és -elbirtokláson kívül nem nagyon van más út államterület-szerzésre. Az átruházás ritka aktus, nemigen látni esélyét annak, hogy az ukránok kaphatóak legyenek ilyesmire (de persze meglátjuk, mire vezet az oroszok kőkemény nyomásgyakorlása); elbirtoklás pedig csak akkor lehetséges, ha egy állam (vagy adott területének) esetében egy másik állam gyakorolja ténylegesen és folyamatosan az állami funkciókat, tehát a közhatalmat. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy ezt az ukránok hagynák; ilyesmi legfeljebb a kelet-ukrajnai területekre nézve képzelhető el, ha az oroszbarát erők felülkerekednek.
2022.03.11. (XXVI/10)
