A kazahsztáni Aralszkot 1971 szeptemberében egyik napról a másikra karantén alá helyezték. Az Aral-tó partján fekvő halászvárosban himlő ütötte fel a fejét, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban több mint harminc éve hivatalosan kiirtottnak nyilvánították. Évtizedekkel később derült fény a titok nyitjára: a kórokozó az Aral-tó közepén lévő Vozrozsgyenyija-szigeten üzemeltetett titkos biofegyver-tesztelő létesítményből került ki.
A szigeten (melynek neve, mint valami rossz vicc, „újjászületést” jelent) tesztelte a szovjet hadsereg a legveszélyesebb biológiai fegyvereket: a himlő, pestis, brucellózis, tífusz, lépfene, tularémia, Q-láz és venezuelai lóencephalitis kórokozóit. A gyors és szigorú hatósági beavatkozásnak köszönhetően az 1971-es járványt pár nap alatt megfékezték, így összesen tízen fertőződtek meg, és hárman vesztették életüket. Ami pedig a labort illeti, az amerikai kormány Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal együttműködve bontotta le az 1990-es években, az orosz hadsereg távozása után.
Ha az azóta szellemfélszigetté vált Vozrozsgyenyiján abba is maradtak a biológiaifegyver-kísérletek, ez még nem azt jelzi, hogy a volt hidegháborús felek felhagytak volna ezekkel. A januárban szinte a semmiből kirobbant kazahsztáni felkelés idején ugyanúgy felmerült a vád, hogy a volt szovjet tagköztársaság területén ma amerikai támogatással folynak ilyen kutatások, mint újabban Ukrajnával kapcsolatban.
2022.03.25. (XXVI/12)
