A Krím-félsziget 2014-es orosz annektálását követően már alkalmazott európai szankciós politika miatt nem volt meglepő, hogy az Unió újból ehhez az eszközhöz fordult. Az azonban, hogy a szankciókat néhány hónap alatt szinte a teljes gazdaságra és energiaszektorra kiterjesztették, korántsem volt magától értetődő. Az EU maga is áldozata saját szankcióinak, így ez a lépés egyértelműen rávilágít arra, hogy a háttérben olyan erejű geopolitikai „lemeztektonikai” mozgások állnak, amelyeknek az EU nem képes, vagy nem akar ellenállni. A történelemkönyvekben vélhetően úgy fognak emlékezni 2022-re, mint arra az évre, amikor az Európai Unió saját elemi gazdasági érdekeit figyelmen kívül hagyva elkezdte magát teljes mértékben leválasztani Oroszországról.
Az EU nemcsak elítélte a háborút és az agresszor Oroszország fellépését, hanem kvázi háborús félként kezdett el viselkedni.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2022.12.22. (XXVI/51-52)
