A kalifátus sosem birtokolt olyan hatalmat, mint amilyen Róma püspökének a kezében volt.(Fotó: AP / Amr Nabil.)
Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ Jonathan Laurence idén nyáron megjelent Alku a vereséggel: A szunnita iszlám, a római katolikus egyház és a modern állam című könyve.
A Boston College politikatudományokkal foglalkozó professzorának műve alapvetően inkább egy leíró munka, mint analitikus, történeti áttekintés. Ebből a szempontból jobban értelmezhető az az eszköztár, amit a két vallási rendszer vizsgálatához használ, melynek alapvetése három fázisban írható le: a birodalmak összeomlása, a nemzetek felemelkedése és ebből fakadóan a diaszpórák megerősödése. Mindezt szorosan összekapcsolja a vizsgált vallásokat ért válságokkal, és azzal, hogy ezek miként tudtak profitálni belőle.
Laurence értelmezésében a politikai vereség, vagy inkább a szunnitizmus és a katolicizmus intézményeinek a térvesztése magában hordozta ezeknek az újrahierarchizálódását, ahogy a professzor fogalmaz: megszülte a nemzetállami iszlámot és a nemzetállami katolicizmust.
2021.10.29. (XXV/43)
