Bármennyire szörnyű látvány volt is, hogy nem egy banánköztársaságban, hanem a szabad világ vezető hatalmában esik meg ez a pancserpuccs, azért nem valamiféle, a Kristályéjszakához mérhető pogrom történt Washingtonban. Bármennyire szégyenletes volt is Donald Trump elmúlt napokban, hetekben tanúsított magatartása, veszteni való képtelensége, twittelési habitusa, azért semmiképpen nem érdemelte ki a vezető közösségi média részéről a botrányos elhallgattatást. És bármit gondolunk is róla, nem kell sok annak belátásához, hogy ami vele megtörtént, az bármelyikünkkel megtörténhet, ha álláspontunk, megosztásaink nem illenek bele abba, amit a Facebook vagy a Twitter algoritmusai, illetve senki által nem választott hírbírálói inkorrektnek tartanak. Bármilyen okból.
Republikánus és demokrata képviselők a kongresszus illetékes albizottságában hónapok óta eltérő érvekkel, de teljes összhangban azon gondolkodnak, hogyan tudnák a valóban önjáróvá vált nagy techcégeket megregulázni, akár felaprózni. Ám amennyire elfogadhatatlan az (legalábbis szabadpiaci szempontból), hogy állami szereplők – a nagyon is szükséges jogállami elszámoltathatóság keretein túllépve – átvegyék a privát fogyasztók, kliensek, tehát a piac szerepét, úgy teljesen akceptálhatatlan az is, hogy fordítva, ezek a de facto monopolhelyzetű privát cégek elkezdjenek államként funkcionálni, saját törvénykönyvvel, büntetési tételekkel, a kényelmetlen hírek kommentálásával, „fake news”-zá minősítésével, leplezetlen cenzúrával.
A Facebook és a Twitter sem most kezdte felhasználói paternális terelgetését a „megfelelő”, „tényellenőrzött” hírek és álláspontok felé (Zuckerbergék pl. „fake news” címen egyszerűen konzervatív oldalakat cenzúráztak), de a tavalyi amerikai választási kampány hónapjaiban vált végképp penetránssá ez az üzleti szempontból is nagyon kétséges magatartás.
2021.01.15. (XXV/2)
