A környezetünk személyre szabására, komfortossá alakítására való törekvés egyidős az emberiséggel. Bár az igazán fényűző és kényelmes otthon sokáig csak a társadalmi elit kiváltsága volt, minden nemzet népművészetében megfigyelhető, hogy még az egyébként szigorúan csak funkcionális bútorokkal berendezett paraszti otthonokat is törekedtek személyessé tenni hímzett textíliákkal, szőttesekkel vagy egyszerűbb fafaragásokkal.
Európában a városiasodás, a jóléti társadalom és a polgárság erősödésével egyre inkább megjelent az igény az elérhetőbb, ugyanakkor már nemcsak funkcionális, hanem kényelmi és reprezentatív lakberendezési tárgyak gyártására. A vásárlói igények növekedése a folyamatos innováció gazdag táptalajává vált, hiszen az ellátás biztosítása érdekében gyorsítani kellett a gyártási folyamatot, új és elérhetőbb alapanyagokat kellett keresni és bevonni a mobíliák készítéséhez – ez pedig több lakberendezéshez kötődő iparág, többek között a magyar bútorművesség (leginkább Steindl Ferenc pesti asztalosmester nevéhez kötődő) felvirágzásával járt.
E bútorkészítői hagyományok ápolását, valamint az innováció támogatását tűzte ki céljául a Bútorkereskedők Európai Szövetsége (FENA), és kinevezték június első szombatját a Lakáskultúra Világnapjának, amelyet 1994 óta hazánkban is ünnepelhetünk.
2022.06.03. (XXVI/22)
