Pszichológusként hogy látja, mi, 21. századi emberek mennyire ismerjük magunkat?
– Ebben elég nagy egyéni különbségek vannak, de az elmúlt években egyre nagyobb a hajlandóság arra, hogy dolgozzunk a problémákon, amelynek fontos előfeltétele önmagunk ismerete. Például pszichológushoz járni napjainkban már sokkal elfogadottabb. Emellett rengeteg (ön)segítő könyv elérhető a különböző témákban, így jóval könnyebb a tájékozódás, mint korábban. Úgy látom, ma már kevesen vannak, akik nem érdeklődnek valamilyen módon a pszichológia iránt, a saját érdeklődési területükön, legyen az párkapcsolati téma, gyereknevelés vagy karrier. Az önismeret fejlődésének van egy normatív fejlődési útja, nyilván egy középiskolásnak még alakulóban van az identitása, neki a visszajelzések rendkívül számítanak, a kortárscsoporthoz igazodás, az ő véleményük. Majd az életkorral egyre nőnek a tapasztalatok, ami nagyon sokat hozzátesz az önismereti munkához is.
Az interneten, főleg a közösségi médiában naponta információk milliói özönlenek ránk és kevesebb idő jut befelé fordulni. Lehet-e kontraproduktív vagy akár egyenesen káros az önismeretre a közösségi média használata, ahol másoktól kapom meg, hogy ki vagyok én? Vagy lehet akár hasznos is?