Szülőként természetes reakció, hogy az ember meg akarja védeni a gyerekét és gondoskodni akar róla, hogy amennyire tőle telik, óvja a félelmet keltő impulzusoktól. A koronavírus-járvány azonban olyan átfogóan változtatta meg a mindennapjainkat, hogy ez csak korlátozottan lehetséges. A gyerekek ugyanis a felnőttekhez hasonlóan a saját bőrükön tapasztalják a világjárvány következményeit: nem járhatnak sem edzésre, sem iskolába, csak telefonon vagy videóchaten üdvözölhetik a nagyszüleiket, és a korábbiaknál jóval több időt töltenek szűk családi körben. Ilyen körülmények közt magától értetődő, hogy a koronavírus témája egyszerűen kikerülhetetlen. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy hogyan érdemes beszélni minderről. Hogyan lehet szülőként jól kommunikálni, ha a gyerekek betegségről, járványról kérdeznek?
Az első és legfontosabb irányelv, hogy a legjobb őszintének lenni.
A gyerekek mesterei annak, hogy az elcsípett információmorzsákat összeillesztgessék a fejükben, amiről pedig nincsen információjuk, azt a fantáziájukkal pótolják ki. Az így megalkotott kép azonban esetenként ijesztőbb lehet a valóságnál, a felnőttek titkolózása pedig már önmagában azt sugallja, hogy itt valami olyan szörnyűség lappang a háttérben, amiről még beszélni is képtelenség. Holott a gyerekeket nagyon is foglalkoztatja a koronavírus-járvány.