De vajon melyik ideál gyakorol pozitív hatást egy kislány fejlődésben lévő gondolkodásmódjára? Spoiler alert, egyik sem. Az, hogy miért képtelen a mainstream média az egészséges értékrendhez, világképhez egy kicsivel közelebb álló filmeket, pláne gyermekeknek szóló meséket gyártani – tisztelet a kivételnek – ez már egy egészen más történet.
Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, Ariel, Belle, Jázmin, Pocahontas, Mulan, Tiana, Rapunzel, Merida, Moana – s bár hivatalosan nem számítanak a Disney-hercegnők közé, napjaink Hófehérkéje és Csipkerózsikája a Jégvarázs főszereplői: Elsa és Anna. Mindezeket a karaktereket a kilencvenes évektől kezdve az egész világ a szépség, kedvesség és úgy en bloc a női ideál megtestesítőjének tekintette. Népszerűségük óriási: a kislányok Disney-hercegnő jelmezeket viselnek, Disneylandbe utaznak, hogy találkozzanak kedvenc szereplőjükkel, és természetesen órákat töltenek a televízió előtt, hogy újra és újra végignézzék az aktuális favorit szereplőről szóló egész estés rajzfilmet.
Mindeközben a társadalom nem tudományos jellegű kezdeményezésekkel is bombázta a Walt Disney-t: az elmúlt években tucatnyi vád érte házuk táját a hercegnőkkel kapcsolatos aggályokkal kezdve a túlságosan „fehér és nyugatias” karakterektől, azok öltözködésén, alakján, megjelenésén át, egészen az elavult sémáig, amit a klasszikus hercegnős történetek reprezentálnak – amilyen képet tanítanak kislányoknak a nők kiszolgáltatottságáról a férfiakkal szemben. (Az életük csak egy herceg oldalán teljes, a férfi karakterrel való találkozás után nyílik ki igazán számukra a világ, és sorolhatnánk.)