Milyen szerepet játszott a magyar nemzetté válásban a sámánizmus, és miben jelentett korszakváltást a zsidó–keresztény hittel való találkozás?
– A zűrzavar ezen a területen nem most kezdődött. Érdemes először tisztázni azt, miért jelent problémát a bibliai felfogás szempontjából az ilyen – nevezzük talán így – kultusz. A mózesi törvény tiltotta, sőt halálos bűnnek tartotta a mágiának és varázslásnak minden formáját. Hozzá kell tenni ehhez, hogy a történelmi kereszténység a mai napig ellentmondásosan viszonyul a törvényhez, a legtöbb hívő számára nem egyértelmű, mi vonatkozik ebből csak a zsidóságra, és mi az, ami a nemzetekre is érvényes erkölcsi parancs. A mai fogalommal ezoterikus kultuszoknak nevezhető gyakorlatok tilalma azonban minden nemzetre vonatkozik, mert a Biblia azzal zárja ezt a részt, hogy az ilyen „utálatosságokért űzi ki Isten őket teelőled” – vagyis a kanaánita népeket Izrael elől, sőt hozzáteszi, hogy „mind utálatos Isten előtt, aki ezeket cselekszi”.
Ez tehát egyetemes jellegű parancs. A mózesi törvény érvényességét pedig Jézus, majd Pál apostol is megerősítette, „amíg az ég és a föld el nem múlik”. A kereszténység mégis már korán eltért ettől, részben tudatlanság, részben pedig egy teológiai tévedés miatt, miszerint Isten elvetette a törvényt. Azt se felejtsük el, hogy a misszionáriusok közül sokan az életükkel fizettek, amikor a pogány népek között hirdették az evangéliumot – így járt Gellért püspök is.
2021.09.03. (XXV/35)
