I. János Károly 2014-ben aláírja lemondását a spanyol trónról. Nem volt maradása az országban.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A brit Windsor-ház tagjainak élete folyamatos témát kínál a sajtónak és a dokumentumsorozat-producereknek. II. Erzsébet családja azonban a hangos botrányok ellenére anyagilag és morálisan is konszolidált társaság a spanyol uralkodócsaládban zajló eseményekhez képest, bár a Jeffrey Epstein fiatalkorú prostituáltjaival szórakozó András yorki herceg még árnyalhatja ezt az összehasonlítást, aki ellen a most zajló vizsgálat során több tanúvallomás is elhangzott. (Lásd Robert Maxwell hőstettei és bukása, Hetek, 2020. augusztus 7.)
Spanyolországot a Habsburgok másfél évszázados uralkodásuk alatt előbb a csúcsra emelték a tengerentúli nagy hódításokkal és a török flotta felett Lepantónál aratott győzelemmel, ám az országba áradó mérhetetlen kincsek ellenére ezt a sikert nem tudták tartósítani: a Győzhetetlen Armada pusztulása a hosszú hanyatlás kezdetét jelentette. A válsághoz hozzájárult az egyre féktelenebb vallási intolerancia, a zsidók, a mórok, majd a protestánsok elűzése, és az inkvizíció. A spanyol uralkodók hivatalosan a „legkatolikusabb király” címet viselhették, de ez a titulus a római katolikus egyház történetének egyik legsötétebb fejezetét rejti maga mögött. Végül a hanyatlás a Habsburg család spanyol ágát is elérte, és – a belházasságoktól eltorzult külsejű és őrült vonásokat felmutató – II. Károly 1700-ban bekövetkezett halálával egy új, máig tartó korszak kezdődött Spanyolországban.
Az új uralkodót Párizsból hozták Madridba: a Napkirály, XIV. Lajos egyik unokája lett a király, V. Fülöp néven. Nagyapja azzal bocsátotta útnak a 17 éves Fülöpöt, hogy „Legyen jó spanyol, ez most az ön legfontosabb dolga.” A Bourbon-ház hatalomra jutásába azonban az osztrákok és az angolok is nehezen törődtek bele, el is indult a spanyol örökösödési háború, amelynek eredményeként kettévált a dinasztia spanyol és francia ága.
2020.08.14. (XXIV/33)
