Okosabb lett az embernél a mesterséges intelligencia?

Az elmúlt hónapban ismét óriási ugrásnak lehettünk tanúi az AI világában, miután az OpenAI bemutatta a ChatGPT legújabb modelljét, az GPT-6 Astrát. A vállalat elnöke, Greg Brockman az Astrával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ezzel a modellel a cég elérte egyik eredeti célkitűzését, megvalósítva az általános mesterséges intelligenciát, az AGI-t, amely az OpenAI definíciója szerint „olyan mesterségesintelligencia-rendszer, amely általában véve okosabb az embereknél”. A vállalat közleménye szerint az Astrát elsősorban arra képezték ki, hogy emberhez hasonló módon legyen képes kezelni a számítógépeket, és olyan komplex feladatokat is önállóan meg tudjon oldani, mint például a pénzügyi modellezés és az adóbevallások elkészítése. A modell képességeit egy impresszív reklámvideóban szemléltették, amelyben a felhasználók 3D-s modellt terveztek, videójátékot fejlesztettek, valamint marketingprezentációt készíttettek a GPT-6 segítségével, mindezekhez pedig csupán hangalapú utasításokat adtak.

„Mostanra eljutottunk oda, hogy ezek a modellek akár százéves matematikai problémákat is képesek megoldani, de emellett arra is használhatók, hogy felpörgessék a gazdaságot, és a mindennapi életünkben is a hasznunkra váljanak” – nyilatkozta Brockman. A vállalat igazgatója a Washington Post beszámolója szerint egy újságírókkal folytatott videókonferencia keretein belül azt is elmondta, szerinte az új modell már elérte az AGI kritériumait, azonban végső soron a felhasználók döntik majd el, hogy ez tényleg így van-e. Az OpenAI egyik blogposztjában azt is hangsúlyozta, hogy tudatosan késleltették az Astra fejlesztésének és kiadásának bizonyos részeit a biztonságos működés érdekében, valamint a Hugging Face-incidensből tanulva olyan védelmi intézkedéseket is megléptek, amelyek utólagos tesztelések szerint már képesek megakadályozni egy hasonló problémát.

Az OpenAI-nak nem ez volt az egyetlen nagy dobása szeptemberben: a vállalat szeptember 8-án bejelentette, hogy egyik, az Astránál még erősebb, azonban egyelőre csak házon belül elérhető modelljük megoldotta a Navier–Stokes-egyenletek létezési és simasági problémáját, a hét Millennium-díjas matematikai probléma egyikét. A klasszikus Navier–Stokes-egyenleteket a 19. században dolgozták ki, elsősorban a newtoni folyadékok (például a víz) áramlásának leírására. Ezek segítségével olyan jelenségek modellezhetők, mint például az időjárás vagy a repülőgépszárny körüli levegőáramlás. Az egyenletek megoldása, az olyan tényezők figyelembevétele miatt, mint például a folyadék belső nyomása vagy súrlódása, rendkívül nehéz.