Tömeggyilkosságban kivégzett zsidóknak állítottak emléket

1944. október 15-ét, a nyilas hatalomátvételt követően ki és miért döntött a miskolci gettó megmaradt lakosainak kivégzéséről, nem tudni, csak annyit, hogy a döntést az SS-parancsnokságon hozták meg. Sokakat Kassára szállítottak vissza, ahol a környékbeli erdőkben kivégezték őket, míg Miskolc mellett a Bükkbe, a Létrás-tetőre több hullámban vittek fel zsidókat, ahol víznyelő barlangokba lőtték őket. A Gadó-tanyára 1944. október 24-én reggel fél hét tájban már hurcolták az áldozatokat, amelynek két kistokaji földműves (apa és fia) voltak a szemtanúi. Elmondásuk szerint órákon keresztül hozták az embereket, sokszor csak kettesével, a nőkről leszedték a még meglévő ékszert (pl. gyűrűt), majd tarkón lőtték, s utána megfosztották őket a ruháiktól, s meztelenül dobálták a holttesteket egy előre kiásott gödörbe. Ezt délutánig művelték az SS-katonák. Történetüket további három személy, egy görömbölyi mezőőr, egy hejőcsabai árufuvarozó és egy helyi gazdálkodó is megerősítette, akik szintén látták az ideérkező ponyvás teherautókat, és hallották a lövéseket.

A Gadó-tanyai tömegsírból összesen 37 fő (25 nő és 12 férfi) holttestét emelték ki, akik szinte mindegyikét közelről és hátulról leadott tarkólövéssel végezték ki, a szemtanúk elmondása alapján magyarul beszélő SS-katonák. Az áldozatok emlékére egy emlékművet avattak a Gadó-tanyán.

A valódi emlékezés: komolyan venni a múlt tanulságait

A mintegy száz érdeklődő előtt megtartott eseményt megtisztelte jelenlétével Juhász Roland, a Tisza Párt országgyűlési képviselője, Kavecsánszki Erzsébet, Miskolc Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője, Markovics Zsolt, a Miskolci Zsidó Hitközség főrabbija és Viszokai István, Mályi község polgármestere. Rajtuk kívül még Surjányi Csaba, a miskolci Hit Gyülekezete vezető lelkésze, illetve a Forrásvíz Kulturális Alapítvány részéről Szilágyi Sándor és Ledniczky Zsolt mondott beszédet az eseményen.