A ‘48-as forradalmat követő tíz évnyi centralizáló elnyomás után I. Ferenc József az 1860-as októberi diplomával megpróbálta valamiféle alkotmányossággal felváltani a nagy ellenállásba ütköző abszolutista kormányzást. Azonban érthető módon nem talált kedvező fogadtatásra. A magyar nemzetet egy évtizednyi elnyomás sem tudta rávenni arra, hogy eredményként könyvelje el: kevesebbel kell beérnie, mint amit a ’48-as április törvényekkel elért.
Az uralkodó még az országgyűlést is összehívta 1861 áprilisára, azonban a küldöttek Deák Ferenc vezetésével ellenálltak kezdeményezésének. Ezt követően rövid időre visszatért az abszolutizmus, ám a Habsburgok külső meggyengülése egyre sürgetőbbé tette számukra a helyzet megoldását (lásd keretes interjúnkat).
A centralista törekvések kudarca miatt az uralkodó elégedetlenségétől tartó Anton Schmerling vezette osztrák kormány egyre erőteljesebb kampányt indított, hogy a magyarokat tárgyalásra késztesse.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2025.04.17. (XXIX/16)
