Bemondták a nevem a hangosba, és futottam a kollégium folyosóján a tanáriba. Telefonon hívtak a szüleim. Fülkéből. Kis településünkön, úgy emlékszem, két telefonfülke volt: az egyik a leghosszabb utca közepén, a másik a postán. Talán a postáról hívtak. Aztán eltelt vagy tíz év, és kaptam a munkámhoz egy rádiótelefont. Egy diplomatatáska kellett neki, abba fért bele. Nem sűrűn hívtak rajta eleinte, de egy idő után egyre több név került a telefonkönyvbe, és később a készüléket is kisebbre cseréltem.
Azt mondják, hogy a mobiltelefon-technológiát a harctéri kommunikáció miatt találták ki, és a ’80-as években még azt gondolták, hogy polgári alkalmazása nem is lehetséges, mivel nincs hozzá elegendő frekvencia. Aztán kiderült, hogy ez nem probléma, majd az igazi nagy áttörést a második generációs technológia hozta el, a GSM. Ez itthon 1994-ben indult el két szolgáltatóval, és nagyon gyorsan nőtt az előfizetők száma. Ez volt tehát az első és második generáció, az 1G és a 2G. Aztán a 3G iránti igényt az hívta elő, hogy egyre többen használtak laptopot, amivel internetezni is akartak. Az új technológiával adatot is lehetett továbbítani, de ezt hamar felülírta az olcsóbb wifi.
A harmadik generációs mobiltelefon gyorsan eltűnt, aztán jött a negyedik generációs okostelefon, ami már sokkal több technológiai újdonsággal járt, mint elődje. Mára pedig itt az ötödik generáció, meg a mesterséges intelligencia (MI).
2024.02.09. (XXVIII/6)
