Mi lehet természetesebb, mint az angol királynő halálhírének hallatán rögtön számonkérni rajta a gyarmatosítás összes bűnét? A New York Times például Maya Jasanoffnak, a Harvard történészprofesszorának írásával reagált az egyik utolsó nagy formátumú közéleti szereplő távozásának hírére: „Nem kellene idealizálni a nevével fémjelzett korszakot. A királynő hozzájárult, hogy a dekolonizáció véres története feledésbe merüljön.”
Az egyik „legempatikusabb” megjegyzés Uju Anyától, a Carnegie Mellon Egyetem professzorától, a „sokszínűség és befogadás szakértőjétől” származik. Még Erzsébet halálának bejelentése előtt írta a Twitteren: „Hallom, egy fosztogató, erőszaktevő, népirtó birodalom uralkodója végre feldobja a talpát. Legyen elviselhetetlen a fájdalma.”
Jemele Hill, az Atlantic magazin szerzője szintén úgy gondolta, a pillanat alkalmas az erkölcsi pózolásra: „Az újságírók felelőssége, hogy emberek örökségét kontextusba helyezzék, ezért abszolút helyénvaló megvizsgálni a királynőt és szerepét a kolonializmus pusztító hatásában.”
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »