Sztálin 1935-ben. A konspiráció mestere volt. (Fotó: AP)
A likvidálási sorozat legintenzívebb időszaka az úgynevezett tizenhatok perével kezdődött 1936 szeptemberében, Moszkvában. Ekkor végezték ki Kamenyevet és Zinovjevet, Sztálin Trockij elleni fő támogatóit és harcostársait. A sztálini tömeggyilkosságok talán legerőteljesebb kordokumentuma érdekes módon két szépirodalmi mű.
A korábbi keletkezésű, a Magyarországon született Arthur Koestler (Köstler Artúr) munkája, Sötétség délben címmel. Az író kommunistaként emigrált a Szovjetunióba, ahol azonban rádöbbent, hogy milyen különbség van a szovjet propaganda és a valóság között. A kommunizmusból való kiábrándulásához hozzájárult az 1937–38-ban végbement tisztogatási-kivégzési hullám is – 1940(!)-ben megjelent regényét részben erre is alapozta.
Főszereplője Rubasov, az ősbolsevik funkcionárius, akit koncepciós perbe fognak. A regény üzenetének mélységét az adja, hogy Koestler ráérzett arra, ami a valóságban is lényeges volt a kommunisták számára: a vádlott ne csak az ítéletét kapja meg, hanem őszintén ismerje be bűnösségét. Ezzel mintegy önmaga és a külvilág felé is bizonyítandó, hogy a kihallgatási folyamat és a halálos ítélet a legtisztességesebb, legigazságosabb és a leglogikusabb eljárás vele szemben. Rubasov belátja, hogy az emberben lakozó rosszat a kommunizmus nem tudja kiirtani.
2021.10.01. (XXV/39)
