hetilap

Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes

Az eseményen a kutatócsoportot vezető dr. Pillók Péter igazgató számolt be arról, mi jellemzi a magyarok viszonyát a vidékhez, a városhoz, saját lakhelyükhöz, illetve a költözés kérdésköréhez. A kérdőíves felmérés 2020. szeptember 23. és december 11. között zajlott a magyar felnőtt lakosság körében, mintegy 60 000 fő megkérdezésével.

A kapott eredmények nem, kor, iskolai végzettség, településtípus, valamint régió szerint reprezentálják a teljes magyarországi felnőtt lakosságot. A résztvevők településtípus szerinti besorolásánál a Századvég a KSH által alkalmazott felosztást használta, s így az alábbi négy településtípust különböztették meg: Budapest, megyeszékhely, egyéb város és község. A mintába kerültek 18 százaléka Budapesten él, 17 százalékuk megyeszékhelyen, egyéb városban 35 százalék, végül községben 30 százalék.

A kérdőíves felmérésből egyértelműen kirajzolódik, hogy a megkérdezettek kétharmada nem foglalkozik a költözés gondolatával, vagyis a magyarok ilyen szempontból kevésbé mobilisak. A költözők aránya az életkor előrehaladtával ráadásul csökken. Településtípusok szerint vizsgálódva elmondható, hogy a kisebb településeken élők játszanak el inkább a költözés gondolatával: a községben élők esetén a legmagasabb azok aránya (18 százalék), akik biztosan költöznének, ha lehetőségük lenne rá. Ugyanez az arány a megyeszékhelyeken élők esetében a legalacsonyabb (11 százalék). A városiak nem sokkal maradnak el (16 százalék) a községben élőktől, és Budapest jelenti a középmezőnyt (14 százalék).

Városból vidékre, vagy éppen fordítva?

A költözés irányát megfigyelve, ha azokat vizsgáljuk, akik költöznének, jól látható, hogy a községben élők harmada szintén községbe költözne, 50 százalékuk viszont inkább a városba. A budapestiek kétharmada szintén városba, 27 százalékuk  pedig vidékre költözne. Hasonló arányokat találunk a megyeszékhelyen élők körében is. A városiak mintegy ötöde költözne vidékre, míg 63 százaléka városban maradna. „Mindezekből is látható, hogy a városiak körében van egy nem elhanyagolható csoport, amely szívesen költözne vidéki területre” – fogalmazott Pillók Péter igazgató.

Iskolai végzettség szempontjából a középfokú, érettségivel rendelkezők nagyobb arányban terveznek költözni (25 százalék), a legkisebb arányban pedig az alapfokú vagy érettségi nélküli középfokú végzettségűek (14 százalék) tervezik ezt. Ebben természetesen közrejátszik az, hogy az alapfokú végzettséggel rendelkezők életlehetőségei szűkösebbek, így feltételezhetően mobilizációs terveik is kevésbé lehetnek. Ezzel szemben a diplomások gyakran olyan élettérben mozognak, amelyen belül képesek megvalósítani terveiket, így számukra kevésbé indokolt a költözés.

A jobb megélhetés reménye

A költözési motiváció leginkább meghatározó elemeként egyértelműen a jobb megélhetés és/vagy munkavállalás vágya emelhető ki, ezek minden réteg esetében dominánsak.

Ha a településtípusokra fókuszálunk, elmondható, hogy a budapestiek körében a vidékiesebb területre költözés vágya (22 százalék) – a nyugalom, valamint a vidéki idill képe miatt – komoly háttértényezőt jelent. A megyeszékhelyen élők körében ugyanakkor a legfontosabb hajtóerő egyértelműen a karriertervek megvalósítása (16 százalék).

A községekben élők számára a városi környezet legmarkánsabb vonz­ereje az ingázás terhének minimalizálása, illetve a munkavállalás és megélhetés kínálata. 

Van tehát egy jelentős vidék felé mozdulás a városiak körében: összességében körülbelül negyedük költözne falura vagy tanyára. Ez azért is fontos, mert ezek az emberek jelentős tőke- és tudástranszferként szolgálnak, ami által a vidék olyan erőforrásokhoz juthat, melyek kulcsfontosságúak az élhetőség szempontjából (magasan képzett beköltözők, tőkeerős vállalkozók és fogyasztók). A városiak kiáramlása akár egy öngerjesztő folyamattá is válhat, hiszen ahogy egyre javul a vidék helyzete, úgy egyre több és több városi ember találhatja meg számításait a nagyvárosokon túl.   

Mennyire szeretjük a saját településünket?

A Századvég kutatása arra is rámutatott, hogy általánosan magas az elégedettség a saját településsel kapcsolatban. Településtípusok szerint a budapestiek körében 63 százalék, a megyeszékhelyen élők körében 64 százalék, a városiak körében 56 százalék, míg a községiek esetében 59 százalék az elégedettek aránya. Ez azt mutatja, hogy a vidék nincs leszakadva: egyértelműen életképes alternatívaként jelenik meg a lehetőségek sorában.

Ha kicsit részletezzük a megkérdezettek saját településükhöz fűződő elégedettségi viszonyát, akkor látható, hogy legkevésbé a közutak minőségével elégedettek. A legnagyobb elégedettséget ugyanakkor a gyógyszerellátás terén mérték. Településtípus szerinti bontásban a pénzügyi szolgáltatások, gyógyszer­ellátás, tömegközlekedés, szaküzletek ellátottsága és az élelmiszerüzletek ellátottsága terén mutatkozott jelentős differencia.

A tömegközlekedés megítélése Budapesten a legjobb. A pénzügyi szolgáltatások terén a községiek voltak leginkább elégedetlenek, ehhez hasonlóan alakult a gyógyszer­ellátás megítélése is. A szak- és élelmiszerüzletek ellátottsága is elégedetlenségre adott okot a községben élők számára. Az orvosi ellátással és közoktatással szinte ugyanolyan arányban elégedettek a budapestiek, mint a községiek. 

Pillók Péter szerint „ezen adatok kijelölik azokat a kontúrokat, melyek mentén érdemes a közeljövő vidékfejlesztési beruházásait megvalósítani. A vidéknek ugyan nincs pontos definíciója, de éppen ezért egész Magyarországgal egyenlő. A vidék fejlesztése így lényegében egyet jelent az ország fejlesztésével.”

Boldog vidék

A kutatók a felmérés során alapvetően a vidékkel kapcsolatos asszociációkra koncentráltak, és itt Pillók elmondása szerint egyértelműen a nyugalom és gondtalanság képzete dominál. A megkérdezettek döntő többsége a pozitív képzettársításokat (boldogság, nyugalom, gondtalanság) részesítette előnyben az olyan negatív asszociációkkal szemben, mint például az unalom és tétlenség. 

Érdekesség, hogy a boldogságot és örömöt leginkább a községben élők kötötték össze a vidék fogalmával (32 százalékkal). Budapes­ten ez az arány 26 százalék volt.

A büszkeség szintén a községiek relatív többségénél van jelen (19 százalék), ugyanez az arány Budapesten már csak 15 százalék. Ahogy az előbbiekben szóba került, az unalom volt az egyik legjelentősebb vidékkel kapcsolatos negatív asszociáció, melyre inkább a budapestiek asszociáltak (13 százalék), szemben a községben élőkkel (9 százalék). Ennek egyik oka az igazgató szerint lehet a nagyváros nyújtotta tágabb lehetőséghorizont, illetve az éjszakai élet fokozott ritmusa, mely vidéken többnyire hiányzik.

Családi gyökereink

„Fontos ugyanakkor megemlíteni a költözés visszatartó tényezőit, hiszen az embernek nemcsak szárnyai vannak, hanem gyökerei is”

– fogalmazott a kutatócsoport vezetője. A kutatás során – mint mondta – megmutatkozott a magyar társadalom családcentrikussága: a mobilitás visszatartó tényezői közt legdominánsabb tényezőnek a családtagokhoz való ragaszkodás mutatkozik.

Emellett kiemelendő a lakhelyváltozás anyagi háttérrel összefüggő vizsgálata, mely szerint Budapesten a legmagasabb az anyagi okok miatti immobilisak aránya. De a kutatási eredmények tükrében a településhez való kötődés szintén erős megtartó erőként írható le, mely jól mutatja azt a lokálpatriotizmust, ami áthatja a magyar társadalom jelentős rétegeit. Végül az ingatlanhoz való ragaszkodást említette a szakértő, mely kapcsán kifejezetten érdekes, hogy Budapesttől távolodva egyre fontosabbnak bizonyult a megkérdezettek körében.