"A burundi külügyminisztérium olyan, mint egy trafik: bementünk, kérdezték, hogy kivel akarunk beszélni, mondtuk, hogy a miniszter úrral. Mondták rendben, és még aznap össze is jött a találkozó” – említi egyik élményét egy magyar vállalkozó, aki decemberben utazott ki Burundiba, hogy üzletet kössön ottani kávétermelőkkel. A világ egyik legszegényebb országában nem csak kormányzati szinten fogadják nyitottan a külföldi üzletembereket, a cégalapítás is egyszerűen megy: elég az útlevél, és gyakorlatilag azonnal létrejöhet a Burundiban bejegyzett vállalkozás. A jogbiztonság persze más kérdés, ám a kormány azt ígéri, hogy amennyiben az adott cég rendesen adózik, nem háborgatják.
„A kávé külön szegmens az élelmiszer-kereskedelmen belül, a legtöbb országban multik termeltetik, illetve vásárolják fel a termést, és ennek megfelelően ők diktálják az árakat és a mennyiséget is, egyszerű vállalkozóként oda sem férünk melléjük. Burundiban viszont az állam tartja kézben a kávétermesztést, illetve kormányhoz közel álló szereplők privatizálhatták azt, akik bárkivel szóba állnak, nincs mennyiségi megkötés. De persze a kapcsolatoknak óriási jelentősége van” – magyarázta a részleteket a magyar üzletember, aki az ottani kínai kolónián keresztül igyekezett informálódni a helyi viszonyokról. Mert kínaiak mindenhol vannak – miért éppen Burundiban ne lennének? Főleg az építőiparban utaznak, konténerszámra hozzák be az országba a kínai termékeket. „Mondták, hogy most jönnek a választások, lesz egy kis csetepaté, de aztán visszatér minden a rendes kerékvágásba. Úgy éreztük magunkat, mintha a vadnyugaton lennénk, ahol komoly lehetőségek vannak ugyan, de kell a helyismeret, hogy az ember ne járjon pórul” – mondta a vállalkozó.
Hozzátette: a helyi gazdaság fejlődését hátráltatja a szegényes úthálózat, a kereskedelem leginkább a kenyai Mombasa kikötőjébe vezető vasútvonalon zajlik, ahol azonban egyetlen nyomtávon közlekedhetnek a szerelvények, a szűk keresztmetszet miatt pedig mindenki ügyeskedik, hogy az ő konténere kerüljön fel a vonatra, „szóval kenni kell a kerekeket, hogy haladjanak a dolgok” – legalábbis ez derült ki a kínaiak tapasztalataiból.
2020.07.03. (XXIV/27)
