Követni is nehéz, hogy pontosan mi minden történik az európai politikában, nemhogy megérteni. Különösen nehéz egy hetilap cikkében összegezni mindazt, ami szóra (írásra) érdemes úgy, hogy közben óránként is változhatnak az események. Mindenesetre kísérletet teszek rá.
Magyarország július elsejével vette át az Európai Unió soros elnökségét, amelyet hat hónapig tölthet be az éppen soron következő tagállam. Komoly hatalommal, döntési jogkörrel a pozíció nem jár, de a rá irányuló figyelem és a politikai közbeszéd tematizálásának lehetősége adott: és ezt minden jel szerint az utolsó négyzetcentiméterig ki fogja maxolni a magyar miniszterelnök. A magas fordulatszámot nemcsak az elnökségen dolgozó budapesti és brüszszeli több száz, sőt ezerfős magyar stáb jelzi, hanem az is, hogy az elnökség átvételének másnapján Orbán Viktor első útja egyenesen Kijevbe vezetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz. A magyar kormányfő 12 év óta először utazott Ukrajnába, a háború kitörése után 28 hónappal, az EU tagállamainak vezetői közül utolsóként. Az utazás viszont nem véletlen: Orbán Viktor ugyanis nem hatalmas pénzügyi támogatásról vagy a fegyverszállítások megindításáról egyezett meg – hanem megkérte Zelenszkijt, hogy fontolja meg egy gyors, határidős tűzszünet életbe léptetését.
Mindez nyilvánvalóan nem egy önjáró magyar kezdeményezés a háború lezárására, hanem kiválóan illeszkedik abba a hetek óta tartó folyamatba, ami az ukrajnai háború lezárásának felgyorsítására irányul. Maga Zelenszkij is már visszafogottabban nyilatkozott a háború befejezésének feltételeiről, ahogyan most már arról is érkeztek hírek, hogy Donald Trump volt (és leendő?) amerikai elnök már a háttérben tárgyal Vlagyimir Putyin orosz elnökkel arról többek között, hogy mekkora részt tarthatna meg az elfoglalt ukrán területekből. A Politico értesülését a Kreml cáfolta, ám világos, hogy létező szándék van a háború lezárására, amelyre elemzők szerint legkésőbb év végéig sor kerülhet, hacsak nem valamelyik nagyhatalom érdeke váratlanul az eszkaláció felé irányulna.