Az Alaptörvényben megfogalmazott rendeleti kormányzás arra az alapgondolatra épül, hogy veszélyhelyzet esetén ne kelljen a demokratikus, de ugyanakkor lomha parlamentet, a maga 199 képviselőjével mozgatni, hanem a 14 tagból álló kormány gyorsan tudjon reagálni, döntéseket hozni. (Az Alaptörvény értelmében adott esetben az Országgyűlés egyes hatásköreit a köztársasági elnök vagy a Honvédelmi Tanács is gyakorolhatja.)
A lapunknak nyilatkozó alkotmányjogászok közül többen is megerősítették, hogy a rendkívüli jogrend fogalmára a szakmán belül eddig nem sok figyelem irányult. A jogi egyetemek többségén például nem is tanították ezt, mert eddig úgy tűnt, hogy mindez csak formalitás. Békeidőben ugyanis az az alapállapot, hogy az Országgyűlés által hozott törvényeknek a kormány rendeletei nem mondhatnak ellent. Rendkívüli jogrend esetén azonban a kormány nemcsak ellentmondhat a korábbi jogszabályoknak, de egyes törvények alkalmazását fel is függesztheti.
Hack Péter egyetemi tanár, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének tanszékvezetője a Heteknek elmondta, a rendkívüli jogrendnek többféle formája van, attól függően, hogy milyen típusú veszély indokolja azt. „Az Alaptörvény 53. cikkelye fogalmazza meg, hogy mikor kell veszélyhelyzetet hirdetni. Ebbe a körbe tartozik az elemi csapás is. A kormány és a parlament nagyon helyesen úgy értelmezi, hogy a mostani humán járvány is beletartozik ebbe a kategóriába” – mondta Hack Péter, aki szerint egyértelmű, hogy különleges helyzetben különleges intézkedésekre van szükség. „Előállhatnak olyan helyzetek, amikor a veszély indokolja a polgárok jogainak korlátozását és a demokratikus hatalomgyakorlás felfüggesztését. Indokolt, és valószínűleg szükséges lépés, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának és kölcsönös ellenőrzésének elvét egy időre zárójelbe tegyék” – húzta alá Hack Péter, rámutatva, hogy a mostani vita arról szól, hogy mindezt úgy kell-e megtenni, ahogy azt a kormány akarja. Jelenleg ugyanis az ellenzék is
2020.03.27. (XXIV/13)
