Nekünk, keresztényeknek különös jelentőséggel bír a kifejezés, mondhatni, ez a hitünk egyik fő fundamentuma. A Mindenható úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ha belegondolunk, ennek a kegyelemnek felfoghatatlan ára volt: az Isten egyszülöttje emberré lett, és magára vette az összes ember összes bűnét – és természetesen a büntetését is.
Ki lett fizetve a számla, senki sem mondhatja, hogy a Teremtő által mindenkinek felkínált kegyelem ne lenne igazságos.
A napokban azonban kénytelenek voltunk megtanulni az igazságtalan kegyelem fogalmát is. Amikor valaki úgy részesül kegyelemben, hogy korábban bűnösnek találták. Mégsem bűnhődik. Jelen esetben az áldozatok joggal érezhetik, cserben hagyta őket az állam. Együtt érzünk velük, főleg amiatt, mert nincsen megnyugtató magyarázat a döntéshozók részéről.
És joggal merül fel a kérdés: mit ér a kegyelem valódi bűnbocsánat és katarzis nélkül?
2024.02.09. (XXVIII/6)
