hetilap

Szinte nincs olyan országos pártvezető, aki nem járt volna Szabolcsban az elmúlt hetekben, vagy ne tervezné, hogy idelátogat. Ez az érdeklődés nemcsak a menekülthelyzetnek szól, hanem annak a feltételezésnek, hogy vannak még bizonytalan szavazók és billegő körzetek, akiket meg lehet nyerni, illetve amelyeket át lehet billenteni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megvolt a szándék az ellenzéki összefogásra, és matematikailag lenne is esély más színt vinni a narancssárgába – négy éve mind a hat körzetben a Fidesz–KDNP jelöltje nyert –, de a gyakorlatban ez nem olyan egyszerű. Egyrészt Kelet-Magyarországon jóval kisebb a nagyvárosi lakosság aránya, mint más megyékben. Ez alapvetően a jobboldalnak kedvez (Borsod megyében 358, míg Szabolcsban 229 település van), és nem biztos, hogy a közösségimédia-aktivitás és egy-egy városi nagy performansz elég a sikerhez: a jelölteknek ki kell mozdulniuk minden településre, ami rengeteg energia és szervezés, amit csak a legnagyobbak engedhetnek meg maguknak.

Másrészt Szabolcsban az ellenzék számára leginkább – vagy mondjuk egyedüliként – esélyesnek mondható körzet az egyes számú, ahol viszont annyi komoly jelölt indul, hogy szinte biztosra vehető, hogy az összefogás ellenére is szétmorzsolódnak a nem kormánypárti szavazatok.

Az előválasztás során a jobbikos Lengyel Máté lett a közös ellenzéki jelölt, ugyanakkor a vele szemben a politikai alkukban alulmaradt volt MSZP-s alpolgármester, Nagy László nem hagyta annyiban, és elindul függetlenként. Rajthoz áll továbbá az egykori MDF-es, majd fideszes veterán politikus, Helmeczy László, aki legutóbb érdekes fordulattal DK-színekben indult, most pedig a Gattyán-féle Megoldás Mozgalom jelöltje. Itt még nincs vége az érdekességeknek, ugyanis az oltásellenes megmondóember, Gödény György is itt méretteti meg magát a Normális Párt színeiben, annak elnökeként. Továbbá állítanak jelöltet a kétfarkúak és a Mi Hazánk is.

Mindez a sokszínűség aligha erősíti az ellenzék esélyeit, főleg úgy, hogy kormányoldalon az a Szabó Tünde indul, aki négy éve is győzni tudott. Bár az is igaz, hogy az úszó olimpikonból lett politikus, sportért felelős államtitkár akkor 48 százalékos eredménnyel végzett az első helyen, miközben az MSZP jelöltje 32, a Jobbiké közel 20 százalékot ért el – vagyis elvileg nem tűnik esélytelennek az ellenzéki összefogás.  

Érdekes még a hatos körzet is, amit az ellenzéki szakértők nem tartanak nyerhetőnek, pedig akár baloldali mintatérség is lehetne. Az ellenzéki vezetésű Nyírbátorba annyi cég települt és annyi pozitív változás történt ott, hogy 10 év alatt megtízszereződött az iparűzési adó bevétele, és több ezer(!) új munkahely jött létre. Megfordult az elvándorlás iránya: már nem a nyírbátoriak járnak Debrecenbe s Nyíregyházára dolgozni, hanem több mint 200 településről érkeznek be ide a buszok műszakonként, annyi a munkalehetőség. Mondhatni, hogy a fejlődés alapjait annak idején Veres János helyi származású szocialista pénzügyminiszter tette le egy nagy dán cég idecsábításával. Ahogy Debrecen ellenzéki példavárosnak volt mondható a szocialista országvezetés idején, úgy Nyírbátor is joggal helyezkedhet bele ebbe a szerepbe – ezért ez a körzet okozhat még meglepetéseket. Az előző választásokon ugyan Veres János kikapott, de most a volt kampányfőnöke, Tóth Viktor indul az összefogás támogatásával. Ha sikerrel jár, akkor a Fidesz–KDNP színeiben induló Simon Miklós 24 éves országgyűlési képviselői karrierjének vethet véget. 

Ahogyan az egyes körzetben, itt is sok múlhat a részvételi arányokon, a választók napi hangulatán – vagy akár a pedagógussztrájkon.

Borsodi billegő

A választási körzetek átalakítása előtt az a mondás járta, hogy aki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében megnyeri Szerencs-Tokaj körzetét, az az országos választást is megnyeri. Azóta a választási körzeteket úgy szabták át, hogy a kistelepülésekhez csapták az évtizedes baloldali kötődésű Tiszaújvárost és Szikszót: így főleg városi, lakótelepi voksok „küzdenek” a zempléni kisvárosok, kistelepülések szavazataival. Bár a kormányoldal számára nem sikerült tökéletesen a körzetátalakítás, a tavalyi időközi választást megnyerték. Igaz, akkor az alacsony részvétel mellett mindössze 1722 szavazat döntött Koncz Zsófia javára (Fidesz–KDNP), vagyis kiélezett csata várható. Nem véletlen, hogy Koncz Zsófia naponta járja a falvakat, és mellette szólhatnak a térségben elvégzett útfelújítások – Miskolctól hamarosan négysávos út ér Tokaj közelébe –, illetve a megvalósult turisztikai fejlesztések.

Az ellenzéki összefogás jelöltje Jézsó Gábor teológus, az MSZP tiszaújvárosi önkormányzati képviselője lett – hamarosan kiderül, hogy mennyire tudja megmozgatni a jellemzően városi kormányellenes szavazókat. A javára szólhat az, hogy mérsékeltebb személyiség, mint az időközin Koncz ellen indult jobbikos Bíró László (aki mögött egyébként már ugyanúgy ott volt az ellenzéki összefogás, mint most Jézsó mögött).

Debreceni döntő

Hajdú-Bihar megye klasszikusan narancsos felségterület, ciklusok sora óta. A kormányoldal a „győztes csapaton ne változtass” elvét követve ugyanazokat a jelölteket küldi csatába, mint négy évvel ezelőtt. Optimizmusukat nemcsak Orbán Viktor Fideszt meghaladó népszerűségére alapozzák, hanem arra is, hogy észrevehető a fejlődés: minden évben új gyárak települnek a térségbe, és idővel az óriási BMW-gyár is el fog indulni. Persze ennek vannak árnyoldalai is: bár gazdasági szempontból akár sikerként is elkönyvelhető, hogy Budapest után először itt vannak új ingatlannál milliós négyzetméterárak, de a lakhatást ez nagyon megdrágítja.

Az öt közül egyedül az egyes választókörzetet mondják billegőnek – ahol Kósa Lajos ellen a DK-s Varga Zoltán indul, miután az ellenzéki előválasztáson neki szavaztak bizalmat (többek között Pálinkás Józseffel szemben). Varga 14 éven keresztül volt debreceni önkormányzati képviselő, jelenleg országgyűlési képviselő (2020-ban a lemondott Gréczy Zsolt helyére ült be). A kétségkívül nagyobb formátumú politikusnak számító – ismertségét a csengeri örökösnő mellett emlékezetes nyilatkozataival is növelő – Kósa Lajos ellenében Vargának szó szerint az összefogás jelenthet esélyt. Négy éve ugyanis Kósa 47 százalékkal nyert, úgy, hogy az ellenzék összességében kétezerrel több szavazatot kapott. Mint annyi helyen, itt is kérdés, hogy a szavazategyesítés során a kormányellenes szavazók mennyire lesznek fegyelmezettek, és voksolnak a közös jelöltre.