hetilap

Néhány éve volt szerencsém járni ez egyik ilyen intézményben egy erdélyi kistelepülésen. Mosolygó arcok, lelkiismeretes nevelők, évek után is visszajáró egykori otthonlakók: megindító volt látni, hogy ezek a gyerekek esélyt kaptak egy normális életre. Ezért nem tudok egyetérteni azokkal, akik a napokban kipattant bántalmazási botrány kapcsán Böjte Csabát „fideszbérenc” „pedofilmosdatónak” látják és láttatják. Ők kiöntik a gyereket a fürdővízzel együtt. 

Ugyanakkor. 

Az az egyházi és jobboldali megközelítés talán még jobban árt a nemes ügynek, ami azt üzeni, hogy oszoljon mindenki, nincs itt semmi látnivaló. Már hogyne lenne?

Egy magát mélyen vallásos embernek láttató ragadózó tíz éven keresztül nem közönséges módon gyötörte a rá bízott gyerekeket, életre szóló traumát okozva nekik. Ezt a kollégái nem vették észre, az áldozatok szenvedései pedig még az óvodai, iskolai pedagógusok szűrőjén sem akadt fenn. Miért ne tehetne fel a sajtó – legyen az liberális vagy konzervatív – kérdéseket? Például azt, hogy milyen rendszerhibák vezettek ide? Vagy a ferencesek miért csak most indítottak vizsgálatot, miért nem akkor, amikor évekkel korábban tudomásukra jutott az eset? Nem a kérdések okoznak bizalmi válságot, hanem az, ha nem születnek rá hiteles válaszok.

Ahogy a Heteknek nyilatkozó pszichológus mondta: az ilyen esetekben az adott közösség felelőssége, hogy őszintén feltárja, mi történt. Pontosan azért, hogy a tanulságokat le lehessen vonni.  
 Mert ilyen esetnek egyszer sem lenne szabad megtörténnie.   
Sebestyén István