Ráadásul a perspektíva törvénye nem csupán a térlátásunkra igaz – ami távolabb van, azt kisebbnek látjuk –, hanem az időbeni „látásunkra” is – minél távolabbi jövőben történik majd valami, annál inkább eltörpül a számunkra.
E perspektivikus törvény miatt a jövőbeni veszélyeket és kockázatokat is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, s így már könnyű azokat a szőnyeg alá söpörnünk. Miért nem szokik le a dohányzásról azonnal egy cigarettázó ember? Mert a káros következmények még nem fájnak, csak évtizedes távlatban jelentkeznek.
A jövő nem fáj, ezért nem sarkall cselekvésre. Ugyanúgy kezeljük a jövőbeni pénzhiány később húsbavágó kérdését, mint például a magas vérnyomás vagy a kettes típusú cukorbetegség ügyét: ma egyik sem fáj, ezért elblicceljük a felülvizsgálatot, vagy nem tartjuk be a terápiát – és évekkel később döbbenten konstatáljuk a baj „váratlan” bekövetkeztét.
A szellem erejével: az okkultizmus harca a kereszténységgel
Mítoszoktól, misztériumoktól és babonaságoktól sűrűn átszőtt szellemi-vallási közegbe robbant bele a kereszténység »
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Nők a pünkösdi mozgalomban
Növekvő szerepvállalás és alakuló trendek az Egyházban »