Ráadásul a perspektíva törvénye nem csupán a térlátásunkra igaz – ami távolabb van, azt kisebbnek látjuk –, hanem az időbeni „látásunkra” is – minél távolabbi jövőben történik majd valami, annál inkább eltörpül a számunkra.
E perspektivikus törvény miatt a jövőbeni veszélyeket és kockázatokat is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, s így már könnyű azokat a szőnyeg alá söpörnünk. Miért nem szokik le a dohányzásról azonnal egy cigarettázó ember? Mert a káros következmények még nem fájnak, csak évtizedes távlatban jelentkeznek.
A jövő nem fáj, ezért nem sarkall cselekvésre. Ugyanúgy kezeljük a jövőbeni pénzhiány később húsbavágó kérdését, mint például a magas vérnyomás vagy a kettes típusú cukorbetegség ügyét: ma egyik sem fáj, ezért elblicceljük a felülvizsgálatot, vagy nem tartjuk be a terápiát – és évekkel később döbbenten konstatáljuk a baj „váratlan” bekövetkeztét.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2015. 10. 30. (XIX/44)
