hetilap

A Hetek úgy értesült, hogy a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Ma­gosz) berkeiben formálódott ki az a koncepció, hogy az állami földek ne csupán bérleti keretek között kerülhessenek a gazdákhoz, hanem utóbbiak a tulajdonjogot is megszerezhessék. A minisz­terelnök a vonatkozó kormányrendelet aláírása után fogalmazta meg, hogy ezzel egy százéves kisgazda programot hajtanak végre, hiszen a föld tulajdonjoga azoké lesz, akik azt megművelik. Forrásunk szerint ez a forgatókönyv ere­-detileg nem szerepelt a kormány tervei között, a változást a Magosz tudta keresztülvinni: volt még egy „beváltatlan kártyájuk” a miniszterelnöknél, mivel az ígéretekkel ellentétben nem a szervezet elnöke, Jakab István lett a szakminiszter annak idején.
A gazdák földtulajdonhoz juttatása elvileg beleillik a kormány „földvédelmet” hirdető vidékstratégiájába. Könnyen belátható ugyanis, hogy ha a helyi gazdák jutnak földekhez, akkor a megtermelt haszon is helyben marad, ami növeli a vidék megtartóképességét. Forrásunk szerint az is logikus érv, hogy a földbérleti rendszer felesleges tőkekivonást eredményez, hiszen a bérleti díjként kifizetett összeg jobban hasznosulna, ha fejlesztésre költenék. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy előbb-utóbb ki kell majd tárni a kaput a nyugat-európai – sőt amerikai – tőke előtt, hogy az beáramolhas­son a magyar mezőgazdaságba. A leg­jobb „védekezés” pedig az, ha a föld természetes személyek kezébe kerül, hiszen így az állami földeket bérlő cégek felvásárlásával sem lehet majd „lenyúlni” a magyar agráriumot.
Ráadásul a földhöz jutás rendszere is átlátható és tiszta lesz, hangsúlyozta Jakab István, aki szerint „nem lesz semmiféle trükk”. Mint a Magosz elnöke elmondta: a 350-380 ezer hektárnyi állami földre mindenki licitálhat, aki a földforgalmi törvénynek megfelel – tehát többek között természetes személy, van mezőgazdasági képesítése, helyben lakik, és a vásárlással földtulajdona nem nőne 300 hektár fölé. Továbbá, akik szeretnének földet vásárolni, de nincs elegendő pénzük, kedvezményes hitelt kaphatnak.
Mi több, a kormányzati érvek között még az is szerepel, hogy az úgynevezett „oligarchákat” is megrendszabályoznák ezzel, hiszen a bérelt földeket „eladnák alóluk”. Az már más kérdés, hogy ettől még a haszonbérleti szerződésük tovább él, adott esetben akár évtizedekig is – vagyis a „nagyoknak”, mint például Csányi Sándornak vagy Nyerges Zsoltnak vélhetően nincsenek álmatlan éjszakáik. Sőt, a Mészáros Lőrinchez hasonló „kisebbek” is meg tudják oldani „okosban”, hogy egyben tartsák a vagyont, hiszen ha egy család összefog, akkor a 300 hektár per fő korlátozás ellenére is ezres nagyságrendben kerülhet egy érdekeltségi körbe egykori állami föld.      
Gőgös Zoltán, az ügyben parlamenti vitanapot kezdeményező MSZP szakpolitikusa a Heteknek azt állította, hogy ügyvédekről, pénzemberekről, sőt még országgyűlési képviselőről is tud, akik hirtelen aranykalászos gazdák lettek – szerinte nyilvánvalóan azért, hogy befek­tetőként beszálljanak a földbizniszbe.
Vagyis – véli a képviselő – megjelentek a spe­kulánsok, akik meg fogják találni a módját annak, hogy – akár strómanokon keresztül – úgy jussanak földhöz, hogy a megtermelt haszon nem marad helyben. Szerinte az állami földek kiárusítása a jelentős részben korrupt haszonbérleti pályázatok szentesítésére szolgál, amelyek révén jól működő nagygazdaságokat is szétver a Fidesz, jelentős számú munkahelytől fosztva meg az érintett térségeket.
Ennél is erősebben fogalmazott lapunknak Sallai Róbert Benedek, az LMP szakpolitikusa, aki szerint a Fidesz ezzel a lépéssel politikai hatalmát transzformálja gazdasági erővé – éppen úgy, mint a rendszerváltás előtti politikai elit. Hozzátette: az egyenesen hazugság, hogy több mint százezer gazda előtt nyílik lehetőség, hogy földhöz jusson. Ugyanis csak két csoportnak lesz érdeke „bevásárolni”. Egyrészt a jelenlegi bérlőknek, akik közül többen bizonyíthatóan politikai kapcsolataik révén jutottak földhöz. Hiszen egy „földéhes” gazda miért is fizetne azért a területért, amelyet mondjuk csak 20 év múlva tud használni (a meghirdetésre kerülő területek 98 százalékát már haszon­bérbe adták, és a bérleti jog a tulajdonosváltás után is tovább él). A másik csoportba pedig logikusan azok a befektetők tartoznak, akik ki tudják várni, amíg lejár az aktuális bérleti jog, és a 20 éves elidegenítési tilalom – majd jó haszonnal túladnak a földön.
A képviselő szerint a magyar gazdasági viszonyokat figyelembe véve a föld nem annál van jó helyen, aki megműveli, hanem annál, aki munkahelyeket teremt. Az állami tulajdonjog szerinte éppen azért is lenne fontos, mert így ösztönöz­hetnék a bérlőket a munkahelyteremtés­re, vagy helyzetbe hozhatnák az önkormányzatokat, hogy azok szociális gazdaságokat hozzanak létre. Ha viszont a jelenlegi bérlők tulajdonjogot kapnak, akkor nemcsak a pályázatban vállalt kötelezettségeiket (munkahelyteremtés, állattartás) lesz majd lehetetlen számon kérni rajtuk, hanem az érdekeik is azt diktálják majd, hogy gazdaságuk minél hatékonyabban, vagyis minél kevesebb munkaerővel működjön.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek