Az országgyűlési és európai választások eredményei alapján a Fidesz számára félő volt, hogy elveszthetik Budapest irányítását. Ami nemcsak a „centrális erőtér” presztízsét rongálta volna, hanem hátországot teremthetett volna a baloldal megújulására. A képlet az alábbi: áprilisban 354 ezren szavaztak a Fideszre, míg 338 ezren az „összefogott” baloldalra, de a Jobbik is szerzett 111 ezer szavazatot, míg az LMP 80 ezret. Az EP választásokon alacsonyabb részvétel mellett a Fidesz jobban tudott mozgósítani, de a győzteshez húzás effektusa ellenére sem volt képes 50 százalék feletti többséget szerezni. Eddig a hétig a fővárosi képviselők tisztán listás szavazáson kerültek megválasztásra, azaz a fővárosi közgyűlésben – változtatás nélkül – egyik oldal sem tudott volna többséget szerezni. A győztes mindent visz elve helyett a politikai oldalak közötti együttműködés kultúráját kellett volna megtalálni.
Kedden viszont a T. Ház elfogadta azt a törvényjavaslatot, miszerint idén már a Fővárosi Közgyűlésnek a főpolgármester mellett 23 kerületi polgármester és 9 listás képviselő lesz tagja. A listáról a kerületek lakosságszáma alapján súlyozva osztják ki a mandátumokat. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a közgyűlés többségét a polgármesterek adnák, mint a kerületi lakosok „egyéni képviselői”, de azokban a kerületekben (Óbuda, Újpest, Újpalota, Angyalföld, Csepel), ahol óriási lakótelepek találhatóak, sokkal nagyobb a népsűrűség, mint a családi házas, illetve a kis területű kerületekben. Például Soroksáron legutóbb 17 873-an szerepeltek a választói névjegyzékben, míg Óbudán 100 592-en. Több mint ötszörös a különbség. Tehát egy óbudainak kevesebbet érne a szavazata, mint egy soroksárinak. Ez azért is érdekes, mert az országgyűlési választási körzetek átszabásának az indoka a kisebb parlamenti létszám mellett az volt, hogy a választási körzetek lakosságszáma közelítsen egymáshoz. A 2010 előtti szisztémában ugyanis nagy eltérések voltak. Veszprém VI. körzete és Szigetszentmiklós között 2,5-szörös volt az eltérés (amit meg is változtattak).
Gulyás Gergely javaslatára ezért a kerületi lakosságszám szerinti súlyozást alkalmazzák a töredékszavazatok esetén, és bevezetik a kettős többség elvét a fővárosi közgyűlési döntéshozatalkor. Az Európai Unióban is ez működik, a Lisszaboni Szerződés rendelkezik arról, hogy kettős többségi rendszer szükséges a határozatok elfogadásához az Európai Tanácsban. Akkor érik el a minősített többséget, ha legalább a tagállamok 55 százaléka támogatja a javaslatot, és azok legalább az EU népességének 65 százalékát képviselik. Ez a rendszer tehát minden tagállamnak beleszólást biztosít a döntésekbe, miközben figyelembe veszi azok demográfiai súlyát. Azonban kimaradt egy elv a Fidesz törvényéből, a Lisszaboni Szerződés ugyanis rendelkezik a „blokkoló kisebbség” lehetőségéről is, amelyhez az EU népességének minimum 35 százalékát képviselő, legalább négy tagállam szükséges.
Tarlós István főpolgármester lapzártánkig nem nyilatkozott arról, hogy mi az álláspontja az új szabályokról, de azt sem hozta nyilvánosságra, hogy indul-e újra a tisztségért.
2014. 06. 13. (XVIII/24)
