Tavaly év végén és az idei év elején az Orbán-kormány váratlan kihívással szembesült, mikor – a formálisan amúgy nem is létező – Hallgatói Hálózat országszerte tömegtüntetéseket szervezett Hoffmann Rózsa oktatási ügyekért felelős államtitkár intézkedései ellen. A kormány a helyzetet úgy tudta csak kezelni, hogy személyesen Orbán Viktor kényszerült kommunikálni az ügyben (emlékezetes, hogy egy romkocsmában személyesen találkozott egyetemistákkal), illetve az oktatási államtitkárság kettébontásával létrehoztak egy új posztot a kormányban, a felsőoktatásért felelős államtitkárét. Hoffmann Rózsától ugyanis elvették ezeket a feladatköröket és februárban Klinghammer István egyetemi tanárt bízták meg a zendülésre kész diákok lecsendesítésével.
Klinghammer, aki 1989 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Kar dékánja, 2000 és 2006 között pedig az ELTE rektora volt, hozzá volt szokva a huszonévesekkel való kommunikációhoz. Ráadásul „nagypapás” habitusára inkább vevők voltak a fiatalok, mint Hoffmann Rózsa keményvonalas, vaskalaposnak tűnő, vallásos szófordulatokban bővölködő stílusára.
Az új államtitkár összehívta a Felsőoktatási Kerekasztalt, amelynek az egyetemek képviselői mellett diákszervezetek vezetői és szakszervezeti személyiségek, illetve az üzleti élet szereplői, például a Kereskedelmi és Iparkamara delegáltja is tagja lett. (Hasonló érdekegyeztető grémium működött a szocialista Hiller István minisztersége alatt is, de Hoffmann Rózsa 2010-ben megszüntette ezt a testületet.) A kormány az indulatok csendesítésére még pénzt is szánt, márciusban Balog Zoltán miniszter maga jelentette be, hogy 11 milliárd forintos keretösszeggel felsőoktatási struktúraváltást segítő alapot hoznak létre. Klinghammer pedig megígérte, hogy készítenek egy olyan felsőoktatási stratégiát, amelynek megalkotásába bevonják az érintetteket. Az új államtitkárnak így egy-két hét alatt sikerült lecsendesítenie az indulatokat, a figyelemfelkeltő akcióiról országosan ismertté vált Hallgatói Hálózat eltűnt, a kormánnyal szembeni kritikus oktatói nyilatkozatok száma is megcsappant.
A stratégia nyárra el is készült, de forrásaink szerint a színfalak mögött már ekkor lehetett érezni a feszültséget. Az új államtitkár ugyanis állítólag kihagyott olyan minisztériumi szakembereket, sőt, a saját helyettes államtitkárát is a tervezet megalkotásából, akiket még elődje, Hoffmann Rózsa nevezett ki, és „külsős” személyek segítségével fogalmazta meg az új stratégiát. Egyebek mellett szakértőként vonta be a koncepcióalkotásba Gilly Gyulát, aki az első Orbán-kormány időszakában Pokorni Zoltán minisztériumának egy meghatározó szereplője, a tárcánál világbanki támogatással elindított Felsőoktatási Fejlesztési Program igazgatója volt. Mint az köztudott, Pokorni és Hoffmann Rózsa (akit Orbán Viktor „emelt fel” Pokorni fölé) között évek óta küzdelem zajlik, hogy melyikük képes meghatározni a kormánypártok oktatáspolitikáját. Ilyen értelemben Gilly beemelése a Fidesz régebbi oktatási koncepciójához való visszatérést jelentette. (A Világbank kottáját vette elő a Fidesz. Hetek, 2013. szeptember 27.)
A stratégia négy kategóriába osztja a felsőoktatási intézményeket: nemzeti tudományegyetemek, egyetemek, főiskolák és közösségi főiskolák. A dokumentum mindezek mellett kitér az új finanszírozási alapelvekre is.
„Szemléletbeli változás van annyiban, hogy a Fidesz visszatér a ’98-as világbanki megállapodáshoz, amit annak idején mereven elutasított” – állította a Heteknek Geréby György oktatási szakértő, a CEU oktatója az új felsőoktatási koncepció kapcsán. A világbanki programban az is szerepelt, hogy az intézményfenntartásban a diákok választására hagyatkoznak, a kisebb és fölösleges intézményeket bezáratnák, sőt egy kompenzációs alapból támogatva, fokozatosan vezetnék ki őket a rendszerből.
Klinghammer a koncepcióhoz megszerezte a Felsőoktatási Kerekasztal támogatását, a grémium 10:1 arányban a stratégia mellé állt. Ezzel úgy tűnt, hogy a hetvenkettedik évében járó professzor megkoronázza az egyetemi pályafutását azzal, hogy történelmet ír, a vezetésével fogadnak el egy, az egyetemek és főiskolák jövőjét meghatározó felsőoktatási stratégiát.
Azonban a koncepcióval szembeni egyedüli nemet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) delegáltja adta le, amely (ma egyértelműen úgy tűnik) végzetesnek bizonyult az államtitkár álmai számára. A MKIK vezetője ugyanis az a Parragh László, aki bejáratos a miniszterelnökhöz és számos külföldi útjára elkíséri Orbán Viktort. Novemberben a Népszabadság már arról cikkezett, hogy Parragh és Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár igyekszik „megfúrni” Klinghammer koncepcióját. Másrészt a kormánypárt vezetői között is voltak olyanok, akik szerint nem érdemes a választások előtt megnyitni a felsőoktatásról szóló vitát, mert lehet, hogy újra utcára mennének a diákok. Harmadrészt, a 2014-es választások után – amelynek toronymagasan a Fidesz az esélyese – egy keményebb, a felsőoktatási lobbit még inkább „leszorító”, az egyetemi autonómiát tovább csökkentő tervezetet lehetne elfogadni.
A legutóbbi, a témával foglalkozó kormányülésen azonban így nem stratégiaként, hanem csupán a Felsőoktatási Kerekasztal eddigi munkájáról szóló jelentésként került napirendre az államtitkár munkája. Ha igaz az, hogy ez a stratégia „halálát” jelenti, akkor lehet, hogy Klinghammer szerepzavarba került, mert úgy gondolta, hogy politikai támogatás nélkül történelmet írhat az oktatáspolitikában.
2013. 12. 06. (XVII/49)
