A Magyar Művészeti Akadémiát még 1992-ben hozta létre Makovecz Imre építész a köré csoportosult „nemzeti” művészekkel – mint például Csoóri Sándor, Fekete György vagy Gyurkovics Tibor – karöltve. A testület egyfajta ellenintézménye lett a Magyar Tudományos Akadémia mellett megalakult „hivatalos” Széchenyi István Művészeti Akadémiának, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint Szabó István, Szabó Magda, Konrád György vagy Görgey Gábor. A Makovecz-féle testület a második Orbán-kormánynak köszönhetően érhet fel a csúcsra: a miniszterelnök állítólag maga ígérte meg a neves építésznek, hogy az általa alapított akadémiát főszereplővé teszi a magyar kulturális életben. „Most jött el az idő arra, hogy Orbánék úgy gondolják: köztestületté kell nyilvánítani és használni kell az akadémiánkat. Ha a magyar kormány szervezett körülmények között óhajt beleszólni a kultúra egyes területeibe, akkor erre alkalmassá kell tennie jelenlegi struktúránkat” – fogalmazott a Heteknek 2011 tavaszán Makovecz Imre. Akkor már a Magyar Művészeti Akadémia az új alaptörvénybe is be volt betonozva, és bár az alapító nem sokkal később elhunyt, a miniszterelnök tartja az ígéretét: a testület 2,5 milliárd forintból gazdálkodhat, valamint tulajdonba kapja a Műcsarnokot és a 2,3 milliárd forintból felújított Pesti Vigadót.
Az MMA élére egy évvel ezelőtt Fekete Györgyöt választották, akinek döntő szava lesz a kultúrafinanszírozásban. Többek között beleszólhat a Nemzeti Kulturális Alap és más pályázati források működésébe. Ezen kívül az akadémia közreműködik majd a Kossuth-díjra és a Széchenyi-díjra javaslatot tevő bizottság munkájában, és tagot delegálhat a Magyar Ösztöndíj Bizottságba, valamint az Országgyűlés Szent Korona Testületébe. A testület taglétszámát 50 fővel 250-re emelik, és a tagoknak 100, illetve 150 ezer forintos ösztöndíj jár majd.
Ehhez képest érdekes csak igazán az új „kultúrpápa”, vagyis Fekete György néhány nyilatkozata. A Demokrata című hetilapnak például arról beszélt, hogy az akadémiai tagság egyik feltétele „a nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség”. „Most nagyon sarkos leszek: az, aki kívülről gyalázza Magyarországot, valószínűleg nem lesz az Akadémia tagja, művészi kvalitásai ellenére sem” – fogalmazott, és hogy senkinek ne legyenek kétségei az üzenetet illetően, példát is hozott: „azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”.
2012. 12. 07. (XVI/49)
