A kilencvenes években kezdődött olajbűnözés – adó- és vámcsalás, illetve hamisítás révén – állítólag 1500 milliárdos kárt okozott a költségvetésnek. A tét és a haszon nagyságát jelzik azok a leszámolások, melyek során fényes nappal a nyílt utcán gyilkolták egymást a rivális alvilági csoportok. A bűnözők azonban sok szálon kapcsolódtak a politikához és a bűnüldöző szervekhez, így a leszámolások többségéről a mai napig nem derült ki az igazság, és a bűnözők többsége is megúszta a felelősségre vonást. Portik Tamás letartóztatása óta mozdulni látszik a múlt állóvize, de vannak, akik megint a szelektív igazságszolgáltatás veszélyeire hívják fel a figyelmet.
Portik Tamást Prisztás József vállalkozó 1996-os meggyilkolása mellett az 1998-as – négy halálos áldozatot követelő – Aranykéz utcai robbantással, Seres Zoltán és olasz üzlettársa 1999-es meggyilkolásával gyanúsítják mint felbujtót. Emellett sajtóhírek szerint a Fenyő-gyilkossággal is összefüggésbe hozták, valamint a 2002 januárjában eltűnt Radics Attila és élettársa, illetve nyolc- és hároméves gyermekük eltűnése is az ő számlájára kerülhet.
Az ügy egyik újabb fordulata, hogy nyilvánosságra került: Portik Tamás 2007–2008 során több alkalommal találkozott Laborc Sándorral, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori vezetőjével. A találkozó tényét egyetlen forrásunk sem cáfolta, annak tartalmát azonban államtitoknak minősítették. Mindenesetre már ez az információ is felveti annak gyanúját, hogy a szervezett alvilágnak a politikával és a nemzetbiztonsági szolgálatokkal ápolt kapcsolatairól szóló feltételezéseknek lehet valóságalapjuk.
2012. 11. 30. (XVI/48)
