Annak ellenére, hogy nemzeti párbeszédet és az ellenzéki javaslatok figyelembevételét ígérte, a kormány magára maradt alkotmányozó szándékával. Miként az oktatáspolitikában láttuk, hibás döntésnek bizonyult a különutas KDNP-re bízni az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság irányítását már a folyamat elején. Nemcsak az történt ugyanis, hogy a munkacsoportoktól begyűjtött javaslatokat teleírták saját - újabb és újabb vitákat generáló - elképzeléseikkel, hanem mindezzel az ellenzéket is végleg kiszervezték a jogalkotási periódusból.
A miniszterelnök biztosra ment, így az eseti bizottság mellett saját, féltitkos alkotmányozó testületet verbuvált, melynek tagjai közül Szájer József EP-képviselőnek jutott a megtiszteltetés, hogy rögzítse: sem a címeres lobogó, sem a kétkamarás parlament, sem a későbbi alkotmánymódosítások ellehetetlenítése témájában nem értenek egyet a kereszténydemokratákkal. Olyannyira nem, hogy a februári, Siófokra kihelyezett frakcióülés után átvették a stafétát, és a kormányfő kérésére Szájer mellett immár Szili Katalin egykori szocialista házelnök is a Nemzeti Konzultációs Testület tagjaként korteskedik az új alaptörvény mellett.
A nemzeti konzultáció jegyében, gyorsan és egymilliárd adóforintért minden választóhoz tizenkét kérdést intéztek arról, hogy szeretnék-e azt, amit a Fidesz, és megígérték, hogy mindaz kikerül a végleges szövegből, amivel a 800 ezer válaszadó többsége nem ért egyet.
2011. 03. 18. (XV/11)
