Európából nézve mennyire esnek nagy súllyal a latba a Magyarországot érintő nemzetközi sajtókritikák, egyáltalán miért lett ennyire rossz a megítélésünk?
– Szociológiai szempontból meglehetősen érdekes jelenség tanúi lehetünk. Valahogy elindult egy lavina, és az újságírók kézről kézre adják az elmarasztaló véleményeket. Teszik mindezt úgy, hogy Magyarországról nem tudnak túl sokat, csak mondjuk annyit, hogy a kormánynak kétharmados többsége van, és gyökeres változtatásokat indított el. Ráadásul itt van ez a médiatörvény, amire a sajtó érthető módon érzékenyen reagál, hiszen melyik újságíró az, amelyik szereti, ha korlátozzák – ennek ellenére persze Európa minden országában van sajtótörvény, hol enyhébb, hol szigorúbb.
Akkor ez ön szerint pusztán egy öngerjesztő folyamat, aminek semmi alapja sincs?
– Ha jól emlékszem, a német lapok írtak először Magyarország putyinizálódásáról. Ez még szenzációhajhászásnak is túlzás, ha megengedi, egy címeres marhaság. Magyarországon vannak fékek és ellensúlyok, van demokrácia, ami már nem gyerekcipőben jár, hanem mondjuk úgy, tiné-dzserkorban van. Természetesen vannak benne hibák, de hát ez még a háromszáz éves brit demokráciáról is elmondható. Vagy mondok mást: nemzetközi összehasonlításban a magyar médiatörvény nem jobb, nem rosszabb, nem szebb, nem csúnyább mint bármelyik másik az EU-ban.
A kritikus vélemények hónapok óta záporoznak, számos ügy kapcsán: az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése, a válságadók kérdése…
– Ami a válságadót illeti, az, hogy 13 – többségében német, illetve osztrák – vállalat az Európai Bizottsághoz fordult, szerintem összefüggésben van a lejárató kampánnyal: ezek a cégek kihasználták a lehetőséget. Ugyanakkor gazdaságilag és politikailag is megalapozott válasz adható a felvetéseikre: éveken keresztül sikeresen exportáltak sok pénzt Magyarországról – persze törvényesen –, most, amikor válság van, fizessenek valamennyivel több adót. Ha ennek az lesz a következménye, hogy kevesebb befektető jön Magyarországra, akkor ezzel szembe kell nézni.
A multicégek arra hivatkoznak, hogy az unió alapelveivel ellentétes az, amikor kvázi nemzeti alapon különböztetik meg őket. Egyes vélemények szerint az is elképzelhető, hogy az EU soros elnökeként Magyarország magával az EU-val fog szembemenni.
– Majd meglátjuk, hogy az Európai Bizottság hogyan értelmezi ezt a kérdést, mindenesetre nem hinném, hogy más tagállamok örülnének, ha egy német–magyar bilaterális feszültség uniós szintre kerülne. A német kormánynak az a dolga, hogy a német cégek érdekeit védje, de ha az EU intézményrendszerével közvetlenül bele lehetne avatkozni egy tagállam belügyeibe, az alapjaiban változatná meg az unió fejlődési irányát. Nem hiszem, hogy ez sikerülni fog, mint ahogy az osztrákok elleni bojkott sem volt sikeres 2000-ben.
Ami pedig az Alkotmánybíróság jogkörét illeti, a Fidesz szerintem rosszul kommunikált. Nincs olyan ország a világon, ahol az Alkotmánybíróság egy pénzügyi döntést felülbírálhatna. Nálunk ezt már a Bokros-csomag esetében is megtették, ami azt jelzi, hogy a magyar Alkotmánybíróság az egyik legerősebb Európában, valószínűleg több hatalmat gyűjtött be, mint a modellként szolgáló német.
A bonyolult kérdésekkel azonban az újságírók nem foglalkoznak, csak azt látják, hogy van egy újabb ügy, amivel bele lehet rúgni Magyarországba, a Fideszbe, illetve Orbán Viktorba.
Nemcsak baloldali, hanem konzervatív lapok is súlyosan elmarasztaló véleményeket írnak, és nem gondolom, hogy feltétlenül az a céljuk, hogy belénk rúgjanak.
– Szerintem az egész jelenség mögött az áll, hogy az EU soros elnökeként az európai érdeklődés középpontjába kerültünk, és ez egy újabb ürügy arra, hogy Kelet felé lehessen exportálni a Nyugat esetleges bűntudatát.
Mire gondol pontosan?
– Valahogy Magyarországot nevezték ki annak az országnak, ahol minden rossz megtalálható. Azt lehet mondani, hogy amíg Magyarország antiszemita fészek, cigányellenes, sárba tiporják a sajtószabadságot, addig nálunk, Németországban mennyivel jobb a helyzet. Egyetértek Kovács Zoltán kommunikációs államtitkárral, aki egy konferencián arról beszélt, hogy már a 18. században kialakultak Nyugaton azok a negatív sztereotípiák, amelyek szerint a szőrös barbárok tőlük keletre vannak. Ha nagyon keletre vannak, azt már egzotikusnak tekintik, így a mi problémánk – mint ahogy a lengyeleké és a cseheké is –, hogy közel vagyunk, nekünk nem lehet mindent megbocsátani, mint az oroszoknak. Kettős vagy lehet, hogy hármas, négyes mérce uralkodik Európában.
Nem gondolja reális veszélynek, hogy miközben mi minden kritikát mereven és dacosan hárítunk, megfagy körülöttünk a levegő?
– A magyar EU-elnökség lebonyolítását szerintem a nemzetközi sajtó nem befolyásolja, nem befolyásolhatja. Ami pedig hazánk multi- és bilaterális kapcsolatait illeti, már az Európai Néppárt is kiállt mellettünk, a kormány pedig elkezdte ezeket a támadásokat visszaverni, a vitás kérdéseket rendezni. Nekünk fontosabb ezekre az államközi viszonyokra figyelnünk, mint a nemzetközi sajtó véleményére.
2011. 01. 07. (XV/1)
