Az AB szerint ugyanakkor a törvényhozó, amikor a lakóingatlanokat terhelő forgalmiérték-alapú adót az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvényben foglalt módon önadózással is párosítja, akkor a forgalmi érték meghatározásában rejlő bizonytalanság kockázatát egyoldalúan az adóalanyokra hárítja, ami a jogállamiságból levezethető jogbiztonságot sérti. A törvénynek a vízi és légi járművekre, valamint a személygépkocsikra vonatkozó rendelkezései viszont alkotmányosak.
A vagyonadó bevezetését eredetileg a gazdasági krízis kirobbanásakor Magyarországot megmentő Nemzetközi Valutaalap feltételei miatt vezette be a kormány. Az IMF ugyanis azt ajánlotta, adóreformot hajtson végre a kormány, és a vagyonadó típusú megoldásokat részesítse előnyben, a munkát terhelő járulékokat pedig csökkentse. A kormányzati kommunikációban az is szerepet kapott, hogy ezzel könnyebben lehet küzdeni a feketegazdaság ellen, és szélesíteni lehet az adózók körét. A költségvetés 40-50 milliárd forintot remélhetett ettől az adónemtől. Ugyanakkor kritikák is megfogalmazódtak. Például az, hogy az ország működéséhez egyébként is arányaiban nagyobb mértékben hozzájáruló fővárosiakat sújtja leginkább az új adónem, de az ingatlanok esetében a 30 milliós értékhatár meghatározása sem volt teljesen egyértelmű.
„A helyes célokat a nem megfelelő eszközökkel próbálta elérni a jogalkotó, ezért semmisítette meg az Alkotmánybíróság a lakóingatlanok adójára vonatkozó törvényi rendelkezéseket" - mondta Sereg András, az Alkotmánybíróság szóvivője az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Hozzátette: az adózók forgalmi érték alapján vallották volna be az adót, amit az APEH évekkel később egyoldalúan helytelen becslésnek is nyilváníthatott volna, ami azonban sértené az adózó jogait.