„Megtisztítjuk Magyarországot!” – egyebek mellett ezzel a címmel kampányol vidéki településeinken a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Az átlagembernek csak a Magyar Gárda masírozó alakulatait, esetleg Vona Gábor nevét fejébe idéző párt azonban eddigi pályafutásának virágkorát éli: a vérrel-verítékkel harcolt harcuk a nyilvánosságért hetente nem kevesebb mint nyolc-tíz új szervezet létrehozását eredményezi. Ezzel pedig nemcsak a leggyorsabban terjeszkedő párt címét nyerhetnék el, de a szervezet egyes tagjai már szinte evidenciaként kezelik a jövő évi választás során a parlamentbe való bejutást is.
Hét évvel ezelőtt Pokorni Zoltán gratulált Magyarországnak: „a választás nagy eredménye, hogy a szélsőséges MIÉP nem jutott be a parlamentbe”. Könnyen lehet, hogy az akkori Fidesz-elnök ezt a mondatát nem tudja majd újra elmondani a bevallottan MIÉP-es gyökereken nevelkedett Jobbikra nézve: a két héttel ezelőtti ferencvárosi időközi országgyűlési képviselő-választáson a párt jelöltje 7,6 százalékot ért el, ami országos szinten nagyjából százharmincezerrel több szavazót jelentene, mint a bejutáshoz szükséges öt százaléknyi voksoló.
„Mindenképp öt százalék feletti eredményre számítunk” – szögezi le a Heteknek Novák Előd sajtófőnök, Tóth Péter Csongrád megyei elnök pedig már a nyolc-tíz százalékot tekinti reálisnak. A közelgő EP-választásokra pedig ugyanazt a választ adják: a listavezető Morvai Krisztina utazása már biztos, a kérdés, hogy még egy vagy két képviselőt juttathatnak-e ki.
A majdnem nyolcszázalékos támogatottságú ferencvárosi képviselő szerint a nagy támogatottság, „az álliberális médiát sokkoló tény” egyben azt is jelenti, hogy a Jobbik képes volt Magyarországon a harmadik erővé válni. Szegedi Csanád egy múlt heti, Kerepesen tartott tagtoborzón fejtette ki erről bővebben véleményét, de előtte még a település polgármestere, a MIÉP-es rendezvények egykor állandó látogatója, Franka Tibor (vázolta fel a válság sújtotta képet. „A sok baloldali nyugdíjas szavazó kiállt a szocialisták mögül, ezért a kormány ráállt a kisebbségekre. A cigányok, zsidók, melegek és hátrányos helyzetűek ügyét vették elő, miközben tudjuk, hogy a zsidó holokausztnak a fele sem igaz, tudjuk, hogy a cigány holokausztnak a felének a fele sem igaz, de ezt a kettőt jól össze lehet kapcsolni.” A történelmi tényekre fittyet hányó Franka szerint, ha annyian szavaznának a Jobbikra, „amennyit már nem lehet elcsalni”, akkor végre az „új csapat” bekerülhetne a parlamentbe.
Forrásunk szerint a húsz jelenlevő még arra is megkapta a választ, hogy ez pontosan mivel is járna: a Jobbik-alelnök Szegedi szerint a Fidesz önmagában 50-55 százalékot tudna elérni 2010-ben, „viszont a Jobbikkal meglenne a kétharmados többség”. Aztán beindulna a gépezet: „Ettől a pillanattól kezdve olyan zsarolási potenciállal rendelkezik a Jobbik, hogy ugyanazt meg fogjuk tenni a Fidesszel, mint amit az SZDSZ megtett az MSZP-vel, csak az ellenkező irányba.”
Az alelnök elmondta, mi okozhatja pártja népszerűségét: „Az árpádházi értékeket, árpádsávos zászlót, turulmadarat, amely a magyar lelkiség manifesztuma, meg kell védeni. Az nem fasisztoid ábrándozás, hogy ma is a magyar hiszekeggyel induljanak az iskolákban a napok.”
A civilben a Turul márkát pátyolgató Szegedi egyébként nemcsak árpádsávos zászlókat, hanem például „Szebb jövőt” feliratú, Szálasi-mondatot tartalmazó pólót is forgalmaz. Néhány, romák által elkövetett kegyetlen gyilkosság húsbavágó részletezése után a politikai, „fehérgalléros” maffiáról is szó esik, mint második területről, ami az adóforintokat elnyeli. A Jobbik felülvizsgálná a privatizációt, nyilvánosságra hozná az ügynöklistákat, és – akár egy polgárháborús helyzetet is felvállalva – „a szociális hálózatot, segélyeket teljes mértékben fel kell számolni, mert nem segélyekkel, hanem munkához juttatással kell a helyzetet rendezni”. A parlamentbe igyekvő párt második embere egy órával Franka feles holokauszttagadása után újabb kiragadott példa ismertetése nyomán jutott az előbbi megállapításra. „A mi pénzünkön állami felügyelettel cigánytenyészet zajlik. Ezt nyugodtan ki lehet mondani, ez így van” – mondta a szociális hálóról szóló rész indoklásaként.
„Nekünk Tőkés Lászlókra, Mindszenty bíborosokra, Ravasz Lászlókra, Hegedűs Lórántokra van szükségünk, nem pedig békepapokra, nem veszprémi püspökre, aki nem áldotta meg a Magyar Gárda zászlóját” – mondta a vége felé az egykor MIÉP-es Szegedi Csanád, aki az egyházi vezetőket is átvilágíttatná.
De hogy van fény az alagút végén, azt szerinte egy szervezet, a Magyar Gárda létezése jelzi. Nem könnyű, mint mondja, az emberekbe ismét hitet rázni, „mikor már túl vannak az ötödik rajongáson, egy MDF-rajongáson, egy Antall-korszakon, egy Csurka-imádaton, egy MIÉP-es korszakon és egy Orbán Viktor-imádaton is, de magától a politikai akarat nem fog visszajönni”. Tóth Péter megyei elnök szerint vidéken a rendőrség és a polgárőrség nem tud akkora erővel jelen lenni, hogy az emberek teljes biztonságban érezhessék magukat. „Ezt az is bizonyítja, hogy vidékről jelentkeznek a legtöbben a Magyar Gárda sorai közé.” A Jobbik tehát csendőrséget is létrehozna. Mint a történelemből ismert, a tömegkivégzésekben és vidéki zsidók bevagonírozásában, majd a bujkálók felkutatásában tevékenyen részt vevő alakulatot 1945 után váltotta fel a vidékre is kiterjesztett rendőrség.
A Jobbik alapszervezetnek ma nagyjából 280 tagja van, és tájékoztatásuk szerint a párttagság eléri a 3000 főt. Ha csak a fenti trendekkel számolunk – és a termékenyebb kampányidőszakkal nem –, a Hetek kalkulációi szerint egy év alatt több mint hét és fél ezer új párttaggal bővülhet a Jobbik. Azt nem sikerült kiderítenünk, hogy a fentiek közül melyik érv győzhette meg az egyik jelenlevőt, de a húsz főből egy bejelentette: ő is szeretne a szomszéd településen egy Jobbik-szervezetet.
2009. 02. 13. (XIII/7)
