hetilap

Semmi különös nem történt, csak visszaállt a magyar történelem, amelyben
mindig is így ünnepeltek. Volt egy modernizáló, progresszív, városias, baloldali
tábor, amelyik az első, sőt a második világháború előtt nem vett részt ezeken az
ünnepeken. A szociáldemokrata párt soha nem ünnepelte meg a nemzeti ünnepeket,
nem használta a trikolórt, nem énekelte a Himnuszt. Március 15. középosztálybeli
diákünnep, augusztus 20. az arisztokrácia, a katonaság, az egyház ünnepe volt,
május elseje pedig a szocialistáké. ’56-ot pedig nem lehetett ünnepelni. Ezek a
csoportok egy évszázadon át soha nem álltak szóba egymással. Most megint így
van. A rossz politika, a sok felesleges konfliktus visszalökte az országot a
régi történelmi öntőformákba. Igaz, nem magunktól estünk ide vissza, ahol
vagyunk. 1989-ben március 15-én még együtt vonultunk kormánypártiak,
ellenzékiek. Kilencvenben már messze nem, olyannyira, hogy az akkor MDF-es
Szilvásy György vezette tévékuratórium letiltotta a több százezres
SZDSZ-tüntetést a képernyőről. Én voltam a szónok, jól emlékszem. Innentől
kezdve a politikai erők közötti szimbolikus történeti és tradicionális ellentét
annyira mély és súlyos lett, hogy itt tartunk, ahol tartunk. Ez nem
látszatkonfliktus és látszatgyűlölet, hanem valóságos. Ha a politikai viszonyok
kiegyensúlyozottabbak volnának, és a jobboldal nem volna ennyire agresszív,
akkor még néha ünnepelni is tudnánk. Mint ahogy egy-két évig tudtunk is. Volt
egy-két év, éppen az Orbán-kormány alatt, mikor hatalmon voltak, és nem voltak
még ennyire frusztráltak, hisztérikusak. Most viszont annak, hogy a jobboldal
március 15-éről, augusztus 20-áról, október 23-áról igyekszik teljesen kizárni a
baloldalt, előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy a baloldal ezt el fogja
fogadni. Rendben, ha ezek az ünnepek a jobboldal ünnepei, akkor lesznek nekünk
is saját ünnepeink és saját zászlaink. És egy-két év múlva, vagy még hamarabb a
baloldal vörös zászlóval fog felvonulni. Ha október 23-án a jobboldal
Horthy-szobrot avat, akkor menjenek oda ők az árpádsávos zászlóval, mi megyünk
máshova vörös zászlóval.

Egyébként az elmúlt napokban úgy beszélt Orbán Viktor, mint az SZDSZ beszélt
’89-ben. Most olyan erősnek érzik magukat, hogy gesztusokat tesznek. Nem a
szocialistáknak, hanem a liberális értelmiségnek. Szabadság, egyenlőség,
testvériség, mondja Orbán Viktor. Ilyeneket nem mondott egy évtizede. Meg így a
Nyugat, úgy a Nyugat, mintha most kéne az orosz bolsevizmus ellen harcolni.
Tartalmilag persze ez nevetséges, de mégis gesztusértékű.

A kormány politikája meg közfelháborodást vált ki. Azért nem tudják kivinni a
baloldalt az utcára, mert a baloldal nem szereti saját kormánya politikáját.
Ezért olyan magányos ma Gyurcsány Ferenc. Ha azt hiszi, akárhova el tudja
vezetni a baloldal tömegeit, téved. Valameddig igen, az orruknál fogva, de a
végtelenségig nem. És ha Orbán Viktor nem lesz olyan fenyegető és ijesztő a
baloldaliak számára, akkor még kevesebben fogják Gyurcsányt követni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek